-Pont arra... -Em hátradőlt.
A fiú kajánul elmosolyodott és lehúzta a bőr dzseki cipzárját. Azonnal látható lett számára,hogy Emmán csak egy áttetsző váll nélküli póló van hatalmas Bitch felirattal. Bill a feliratnál megmarkolta a pólót és lehúzta egészen Em derekáig. A lány hátrahajtotta a fejét és mozogni kezdett párja combján. Ezen felbátorodva Bill megfogta a félig teli piás üveget és az egészet rá öntötte. Kéjesen figyelte ahogy a whisky végig folyik szerelme mellein. Normál esetben már érezte volna,hogy a farka egyre jobban megfeszül,de most csak az alkohol mardosó ízét érezte. Próbált ellazulni,de nem ment.
-Baba...-sóhajtott miközben eltolta magától Emmát. -Bocsi,de most nem megy.
-Mi? Miért? Velem van baj? -a lány kikerekedett szemekkel nézett rá. Egy ilyen lány nem volt hozzászokva,hogy nemet mondanak neki a szexre,mikor tálcán kínálja magát.
-De hogy is! Te vagy legjobb! Csak én most fáradt vagyok. Szerintem fel se állna... -Bill megigazította barátnője pólóját amit már teljesen átitatott a pia. Látszott rajta,hogy hideg zuhanyként érte az elutasítás,de még sem tette szóvá. Csak fanyarú képpel az arcán kiszállt Bill öléből és ott hagyta a srácot.
-Bassza meg...-morogta magának és sötét hajába túrt. Minden porcikájával kívánta Emmát, még sem tudott annyira ellazulni,hogy testileg készen álljon...
Legalább elfelejtette egy időre Pinkyt... Fracnba! Már megint a gondolataiba lopta magát. Bevillant előtte a kép ahogy a lány kisimítja a ruháját,hogy láthatóvá tegye az így sem könnyen eldugható pocakját. Most vajon hol lehet? Lehet egy elhagyatott sikátorban mászkál és valami a baba számára ártalmas dolgot művel... Iszik,cigizik vagy ne talán drogozik? Ezt Bill nem bírta elviselni. Ő egészséges gyereket szeretne. És ennek érdekében mindent meg is fog tenni!Felpattant a székből és be-ki rohant a házban. Beült a kocsijába és elhajtott.
Lefürödtem,mert ragadtam a piától és már úgy vágytam rá. Épp a bőrnadrágot húztam fel mikor hallottam,hogy kinyílik a kapu és két kocsi jön vagy megy. Lesétáltam a földszintre. Érdeklődve néztem körbe. Senki sehol... Egyszer csak nyílt az ajtó és a vörös hajú szépség lépkedett be rajta.
-Sziamia! -köszönt szórakozottan.
-Szia. Merre voltál?
-Áh sehol! Csak az isten verte drog tanyán amit úgy utálsz. -erre elhúztam a számat. - Amúgy... -Skyler nagyot nyelt. -...Bill hová sietett,olyan nagyon? Majdnem belém jött a marhája.
-Elment? -csattant fel Tom hangja. Észre se vettem,hogy tőlünk pár méterre állt.
-Jah. Épp az imént ahogy jöttem.
-Baszd meg! -nyögte Tom és kulcsai után kezdett kutatni. -Részeg! Azt hiszi egyedül mindent képes megoldani. És most kitudja hol száguldozik. Vagy lehet már neki is ment egy beton oszlopnak.
A szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni. Tom szavai, a gondolat,hogy Billnek baja is eshet. Hogy lehet ekkora hülye?
-Megkeresem! -felkaptam a kocsi kulcsaimat és kiszaladtam.
-Emma várj! Te is ittál!
-Leszarom. -bevágtam a kocsi ajtót.
-Azt se tudod merre keresd! -megállt a kocsi mellett és kissé behajolt az ablakon. -Kérlek, ne menj!
-Ha most nem megyek... -nagyot nyeltem,hogy visszafojthassam a könnyeimet. -...akkor sorsára hagyom.-durván letöröltem egy könnycseppet. - Szeretem őt, és nem hagyom magára! -tövig tapostam a gázt. Az autó kerék csikorgatva indult meg.
-Bassza meg! -rúgott a kövekbe Tom. Totál felment benne a pumpa. Most már nem csak az öccse miatt aggódhatott hanem értem is.
-Tom....-Sky megfogta a fiú vállát és a kezébe nyomta a kulcsokat. -Mennünk kell. Te keresed Emmát, én Billt. De javarészt maradjunk aki kapja marja alapon.
A srác bólintott.
Billnek lövése se volt merre felé találja Pinky házát. De minden képen oda akart menni. Egyszer említette neki a lány,de alig emlékezett. Aztán beugrott neki. Arra is rájött,hogy azt 500 méterrel arrébb már elhagyta. Akció filmekbe való mutatvánnyal fordította vissza kocsit. Szerencséje volt,hogy olyankor már nagyon kevés autó jár vagy különben nem csak a fogát hagyta volna ott...
Kapásból megtalálta Pinky házát. Eleinte csak kapuban állva nézegette közben azon agyalt jó ötlet lenne?.. Nem gondolta volna,hogy a lány olyan felkapott helyen él. Azon a környéken bizony megkövetelik a jó modort,amit eddig Pinkyről nem igazán tudott elmondani. Az egész hely tele volt gazdag nőkkel és urakkal.
Bill erőt vett magán és becsöngetett. Kisebb fények gyulladtak ki először, aztán Pinky lépett ki az ajtón.
-Ki az? -csengett félénken a hangja.
-Én vagyok az Bill.
A lány -tőle telhető gyorsasággal- sietett a kapuhoz,hogy beengedje őt.
-Mit keresel itt? -kérdezte mikor már a ház közelében jártak.
-Csak látni szerettelek volna.
-Igazán? -Pinky elmosolyodott. Betessékelte a fiút a nappaliba. Bill csak tátott szájjal nézte az antik bútorokat.A mályva színű fal tökéletesen passzolt a barnás bútorokhoz. Értékes festmények lógtak a falon. Csak a nappali ért több millió eurót...
-Ez gyönyörű....-nyögte.
-Igen. És minden baba barát.
-Baba...nyüszögte Bill. Torkában hatalmas gombóc nőtt és alig tudott megszólalni. -Igazából csak most kezdem felfogni ezt az egészet. Annyira hihetetlen az egész. Persze számítottam arra,hogy egyszer majd bejelentik nekem,hogy apa leszek,de nem így...
-Valami rosszat mondtam?
-Nem. Úgy értem,hogy jelenleg arra számítottam,hogy majd Emma áll elém és mondja. Mert én tényleg csak rá vágyom. Ő az én életem nagy szerelme. Tőle szeretnék gyereket. Vele szeretnék megöregedni.
-Értem... -Pinky lehajtotta a fejét.
-Basszus! Bocs, már megint csak fecsegek a hülye érzéseimről. Megbántottalak?
-Nem. Csak ahogy beszéltél megijedtem.
-Mitől?
-Hogy egyedül fogom felnevelni a picurt. Mert Emma biztosan nem fogja elfogadni a kicsit... Mindent meg fog tenni,hogy elválasszon tőle.
-Ugyan már! Ha nem is túl gyorsan,de meg fog vele békélni. Emma szereti a gyerekeket.
-A gyerekeket lehet,hogy szereti,de engem nem!
-A kicsike hozzám tartozik és képes vagyok érte bármire.... még,ha ezért Emmán is kell átgázolnom. Szóval, ilyenek miatt ne idegeskedj.
Pinky arca hirtelen eltorzult és a hasához kapott. Bill értetlenül kérdezgette tőle,hogy mi van. Totál befosott. Soha nem volt terhes nő közelében. Nem tudta mit szabad ilyenkor mondani nekik és az ilyen helyzetekre hogyan kell reagálni.
-Minden rendben... -pihegte a lány. -Csak jól vesén rúgott. Úgy érzem nagyon eleven ma este. Megfogod?
-Szabad? -Bill szemei felragyogtak és már közelebb is férkőzött Pinkyhez.
-Persze,hogy szabad. Gyere! -felhúzta a pólóját és Bill hatalmas kezét ráirányította az aktív pontra.
-Azta... -nyögte miközben simogatni kezdte. Varázslatos volt számára,hogy csak pár centi választja el őt a születendő gyerekétől. Érezte ahogy mozog és ahogy él. Egy új élet volt a keze alatt. Egy olyan kis csoda ami ártatlan. Bill képtelen volt belátni,hogy azzal a kicsikével kell lennie. Megóvni őt ettől az elbaszott Világtól. Minden rossztól,bajtól.
Pinky hirtelen megugrott.
-Baj van? -Bill nagy szemekkel meredt rá.
-Villámlott. -mutogatott az ablak felé. -Azt mondták a hírekben,hogy nagy vihar lesz.
-Ahha. -Bill kissé elhúzódott.
-Kérhetek tőled valamit....?
-Persze!
-Itt maradnál velem? Nagyon félek a viharban. Ezért kérlek,hogy maradj velem...jobban mondva: velünk.
-Rendben. Akkor maradok. Csak felhívom Tomot,hogy tudja hol vagyok.
-Tudja,hogy én...?
-Igen. Elmondtam neki. Legalább ennyivel könnyebb lesz. Azt mondta,hogy megoldjuk. Ezek szerint támogatni fog. Csak attól félek elszólja magát. Nem pletykás, csak, ha sokat iszik akkor elkezd meggondolatlanul fecsegni. Akárcsak én... Ebből is látszik,hogy ikrek vagyunk.
-Nagyon látszik. Feleslegesen dumálsz.
-Lecsúszott pár pohárka... De úgy lapjáraton sokat dumálok.
Pinky kedvesen elmosolyodott. Igazán tetszett neki,hogy Bill olyan bohókás kedvében van. Az meg még inkább tetszett neki,hogy Bill megígérte,hogy ott marad vele éjszakára.
Megálltam az út szélén valahol Hamburg határában. Kavargott a gyomrom és szédültem. Kiszálltam a szakadó esőbe. Az árokparton leguggoltam. Hátrasöpörtem egyre vizesebb hajamat,hogyha kifordult a gyomrom tartalma legalább az ne legyen olyan. Nem is kellett sokat várnom. Minden egyszerre jött ki sugárban. Ez történik,ha sok rumot iszok; rengeteg visszamosolyog. Hátradőltem a kocsikeréknek és nyitott szájjal levegőért kapkodtam. Szemeim lecsukódtak. Nem tudtam eldönteni,hogy a fáradtság vagy a stressz műveli velem ezt az egészet. De abban biztos voltam,hogy képes lettem volna ott helyben elájulni. Szükségem volt valakire. És mintha isteni áldás ért volna, úgy jelent meg előttem Tom. Nem tudtam eldönteni,hogy csak a képzeletem játszik velem vagy tényleg ő van ott. Már tényleg semmiről nem tudtam dönteni. Annyit éreztem mintha fölemeltek volna. Lehet tényleg Tom volt az. Legalábbis makogott valamit arról,hogy a kocsimat hazaviteti az autó mentőkkel és minden rendben lesz. Rendben lesz? Remélem...
Mikor felébredtem Tom épp beült mellém a kocsiba. Úgy tűnt csak pár másodpercig nem voltam magamnál még is kínosnak éreztem.
-Tom...hol van Bill? -kérdeztem rekedten.
-Felhívott. Azt mondta vigyelek haza és vigyázzak rád.
-Ő nincs otthon?
-Nincsen. Majd reggel haza jön.
-Miért csak reggel? Miért nem most? Miért nem ő vigyáz rám?
-Meg fogod tudni időben. Oké?
-Mond el! Most!
-Ezt nem tőlem kell megtudnod. Majd Bill elmondja.
-Ha nem mondod meg kiszállok! -már a kilincsre tettem a kezem és kiszállásra készültem.
-Tényleg nem mondhatom el...
-Tudod mit: mindketten idióta pöcsök vagytok! Viszlát Tom! Otthon találkozunk. -kiszálltam és bevágtam az ajtót. A saját kocsimhoz sétáltam,de
mielőtt be tudtam volna szállni Tom utánam kiáltott: -Emma! Ne csináld már! Szállj vissza most
azonnal!
Észre se vettem,hogy utánam jött. Csak megragadta a karomat és maga elé rántott. Az ijedtségtől még a levegő is megállt bennem.
-Miért vagy ilyen makacs? Miért nem elégszel meg azzal,hogy majd megtudod ?
-Nem szeretem,ha titkolóznak előttem.
-Mi nem titkolózunk,csak próbáljuk majd számodra és számunkra megkönnyíteni ezt az egészet. Ezen már életek múlnak! Az enyém a tiéd és legfőképpen Billé!
Nekidőltem a kocsinak és összefontam a karjaimat. -Mond el Tom! Bill beteg?
-Nem beteg. Teljesen egészséges, hál' Istennek.
-Akkor mi az a szörnyűség? Ha nem beteg akkor mi?
Tom megrázta a fejét. Hát akkor nem mondja el. A téma lezárva. Beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Tom mérgesen rúgott a fűbe. Hogy lehet egy nő ennyire makacs?
Bill korán reggel lassan a hátára fordult. Egy pillanatra azt hitte otthon van,de észbe kapott. Felült és körbenézett. Az egész szoba a vörösben vibrált. Fekete bútorok voltak benne ami még inkább egy igazi kis szexbarlangra emlékeztette az embert. Pinky nem aprózza el a dolgokat.
Bill lenézett magára. Csak a pólója és az alsó gatyája volt rajta. Erősebben nézett körbe,hogy megtalálja a farmerját. Ott volt az ágy végében. Kiszállt a jó meleg ágyból és elkezdte felrángatni magára. Ekkor kinyílt az ajtó és Pinky lépett be rajta.
-Jó reggelt! Szia! -köszönt vidáman.
-Szia! -Bill becsatolta az övét és felnézett a lányra.
-Úgy hallottam sokáig szoktál aludni. Ha tudom,hogy ilyen korán talpon leszel akkor főztem volna neked kávét.
-Aranyos vagy. És amúgy jól hallottad; szeretek lustálkodni. De most muszáj elmennem,mert így is nagy kavarodás van otthon. -elindult kifelé. Pinky lassan követte. Már majdnem kinyitotta az ajtót,de valami arra késztette,hogy még utoljára hátra nézzen. Szívfacsaró látvány volt ott látni Pinkyt miközben megsimogatja a pocakját. Odalépett a lányhoz és megölelte.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem. -motyogta miközben a fiú nyakához bújt.
-Semmiség volt.
-Nekem nem. Az egész terhesség alatt ez volt az első eset,hogy valaki igazán törődött velem.
Bill lehunyta a szemét és erősen megfeszítette összes izmát,hogy valahogy magába fojtsa a könnyeket. Rossz volt ezt a gyereke anyjától hallani. Az anyától akit még nem is tud szeretni. Nem tudott rá úgy gondolni,mint például Emmára. Tisztelte,hogy vette a bátorságot és megtartotta a babát. Tisztelet...csak ennyi. Semmi más.
Bill nehezen keveredett csak haza. Nem akart senkivel beszélni és remélte,hogy senkibe nem botlik bele. Legnagyobb pechjére a konyhában meglátta Emmát. Valamit ténykedett a sütő fölött,de isteni illata volt. Bill lehetett volna köcsög és kihasználja,hogy a lány nem figyel,de nem volt hozzá szíve. Magára erőltetett egy kis mosolyt és elindult Emmához. -Szia kicsim!
Em hátrapillantott,majd vissza fordult a serpenyőhöz. -Bill! Szia... -morogta szigorúan. Ennél többet nem mondott. Bill várt volna több opciót,mint például: hol voltál? Mit csináltál? stb. Vagy minimum egy jó leugatást. Lehet most Emma elmondja őt magában mindenféle hülye fasznak,de magát a kukit ... hagyja pácolódni. Ettől még a műmosoly is eltűnt az arcáról. Hehe, rafkos ez a női logika.
Emma fogott valami szűrőféleséget és kiszedte egy lénai tálba a kreálmányát. Sült krumpli. Nekidőlt a konyhapultnak és azt kezdte el majszolni.
Bill kezdte megelégelni a csöndet. Az ujjbegyeivel elkezdte simogatni a lány derekát. Félve felnézett,de semmiféle szúrós tekintetbe nem ütközött. Em továbbra is a kajájára koncentrált. Ezen felbátorodva feltűrte a pólóját és alatta kezdte el simogatni közben apró puszikat adott az arcára. Ujjai lefelé kalandoztak,már már a nadrágjában voltak a bugyi szegélyénél. Billnek visszatért a férfias önbizalma. Sőt ahogy maga elé képzelte a múlt estét még a farka is éledezni kezdett. Milyen hülye is volt,hogy akkor nemet mondott a szexre. Nagy hiba volt! De ki akar tovább ezen agyalni? Bill biztosan nem. Basszni akart.
Emma még mindég mereven állt és evett. Izgatta,hogy Bill ujjai a bugyija szegélyénél jártak,de próbált tudomást sem venni róla. Egy ideig elég jól ment,de kezdte úgy érezni képes lenne azonnal terpeszbe vágni magát és magába fogadni Billt. Megálljt parancsolt. Szabad kezével lefogta párja vándorló ujjait és kihúzta onnan. A fiú csak meglepetten nézett rá. Azt hitte szabad a pálya.
-Elment az eszed? -förmedtem rá. -Este kijelented,hogy fel se állna a faszod, most meg be akarod vágni a lompost? Mi a szart képzelsz magadról? Azt hiszed,hogy egy kurva vagyok akit csak akkor veszel elő mikor dugni akarsz? Hát édes, kicsi Bill Kaulitz felvilágosítalak,hogy nem minden úgy megy ahogy te akarod! Mellesleg: hol voltál egész éjszaka drágám? Halálra izgulom magam érted erre Tom elő áll azzal: majd reggel haza jön! -full izomból levágtam a lénai tálat. Ha nem tört el az biztos,hogy megrepedt.
-Én....én...izé... -közelebb lépett,hogy átöleljen,de én gyorsabb volt és felpattan a pultra.
-Te,te....Te komolyan egy seggfej vagy.
-Akkor most haragszol?
-Hogy mekkora nagy IQ betyár vagy basszod!
-Sajnálom...-motyogta.
-Gondolkozz el rajta: én vagy a titkaid? -már épp ugrottam volna le mikor elkapta a derekamat és erővel visszakényszerített. Alig kaptam észbe már csókolt is. Hevesen,szenvedélyesen,szerelmesen. Akarva,akaratlanul átadtam magam a csóknak. Minden porcikám bizseregni kezdett a vágytól A vágytól,hogy -Billel legyek, -valamint minden rendbe jöjjön. Beletúrtam a hajába és úgy húztam közelebb. Erős teste kibillentett az egyensúlyomból.Megkellet magam támasztanom. Letettem a kezem,de valamit kiborítottam vele,valami nagyon forrót. Ordítva szakadtam el Bill ajakitól. Mindketten oldalra pillantottunk. A forró olaj ömlött rá az egész alkaromra és kezemre. Égetett és szúrt egyszóval: pokolian fájt. Mikor megmozdítottam még jobban belevágott. Mintha elevenen vágnák le a karomat...
Bill nem habozott. Tiszta konyharuhákat vizezett be és rányomta a karomra.
-Áh! Baszd meg,ne olyan erősen! -ordítottam mikor egy másodikat is rászorított.
-Bevigyelek?
-Jó lenne,mert irtóra fáj.
Lassan leszedett a pultról és kivitt a kocsiig. Beült mellém és,mint az akció filmekben úgy indult meg velem a belváros felé. Imádkoztam,hogy ne legyen dugó,vagy piros lámpa,mert Bill képes lett volna áthajtani mindenen,mint valami Chuck Norris. Mind ezt értem... Bassza meg! Haragudni próbálok rá!
A dokinál végig csukott szemmel ültem,mint aki karót nyelt. A doktor kiment valamiért és helyette egy nővér jött be.
-Maga nagyon ismerős nekem. -motyogta a nővér miközben valami fertőtlenítővel szórakozott. -Véletlenül nem egy hotel örökös?
-Eltalálta!
-Az unokám magánál dolgozik csomaghordóként. Sokat mesél arról,hogy nagyon szép nő a főnöke. És az unokám is fantasztikus férfi.
-Tudja... utálom,ha az alkalmazottaimról áradoznak.
-Elnézést... -egy rövid ideig hallgatott majd ismét fecsegésbe kezdett: -A fiatal úr a maga párja? Az a magas,sötét hajú.
-Aham.
-Elég ideges. -nevetett a nővér. Lassan kinyitottam a szemem. Semmi pénzért nem néztem volna le a karomra,csak a sötétített ablakot néztem. Bill föl le mászkált a kezét tördelve. Magamban kuncogtam egy jót amit szerencsére nem láthatott. Tényleg aranyos volt ahogy ott mászkált.
-Igazán szerencsés a fiatal úrral. Minden nő álma; magas,erős és jó képű. És ahogy elnézem őt igazi hős szerelmes.
Megforgattam a szememet. Azért jöttem kórházba,hogy a pasimról dumáljon nekem egy nővér? Ez azért elég kiábrándító az orvod tudománnyal szemben.
Elkezdte befáslizni a karomat és már épp szólt volna,de leintettem: -Az égéssel kapcsolatos?
-Nem...
-Akkor legyen szíves és szálljon le a magán életemről!
-Elnézést. -befejezte a kötést és adott valami hűsítő krémet,elmondta mikor kenjem, aztán elküldött.
Mély levegőt vettem mikor megláttam pár méterrel arrébb Billt. A falnak támaszkodott és a plafont nézte. Szarul éreztem magam miatta. Nem is úgy miatta,hanem,mert úgy leugattam őt. Így utólag visszagondolva másképpen kellett volna előadnom magam.
Ingadozva odatotyogtam hozzá. Ő lenézett rám. Nagyokat pislogott arra várva,hogy nyilatkozzak valamit az állapotomról.
-Megmaradok. -motyogtam. -Adtak ilyen fasza krémet. Esténkét kell bekenni. -kinyújtottam a félig befáslizott karomat. -Kibaszott béna vagyok. Ha legközelebb meg akarsz csókolni előtte szólj,hogy a veszélyes tárgyak közeléből menjek el.
-Értettem főnök asszony. -édesen elmosolyodott és átkarolta a vállamat. -Menjünk haza édesem!
-Mi? Miért? Velem van baj? -a lány kikerekedett szemekkel nézett rá. Egy ilyen lány nem volt hozzászokva,hogy nemet mondanak neki a szexre,mikor tálcán kínálja magát.
-De hogy is! Te vagy legjobb! Csak én most fáradt vagyok. Szerintem fel se állna... -Bill megigazította barátnője pólóját amit már teljesen átitatott a pia. Látszott rajta,hogy hideg zuhanyként érte az elutasítás,de még sem tette szóvá. Csak fanyarú képpel az arcán kiszállt Bill öléből és ott hagyta a srácot.
-Bassza meg...-morogta magának és sötét hajába túrt. Minden porcikájával kívánta Emmát, még sem tudott annyira ellazulni,hogy testileg készen álljon...
Legalább elfelejtette egy időre Pinkyt... Fracnba! Már megint a gondolataiba lopta magát. Bevillant előtte a kép ahogy a lány kisimítja a ruháját,hogy láthatóvá tegye az így sem könnyen eldugható pocakját. Most vajon hol lehet? Lehet egy elhagyatott sikátorban mászkál és valami a baba számára ártalmas dolgot művel... Iszik,cigizik vagy ne talán drogozik? Ezt Bill nem bírta elviselni. Ő egészséges gyereket szeretne. És ennek érdekében mindent meg is fog tenni!Felpattant a székből és be-ki rohant a házban. Beült a kocsijába és elhajtott.
Lefürödtem,mert ragadtam a piától és már úgy vágytam rá. Épp a bőrnadrágot húztam fel mikor hallottam,hogy kinyílik a kapu és két kocsi jön vagy megy. Lesétáltam a földszintre. Érdeklődve néztem körbe. Senki sehol... Egyszer csak nyílt az ajtó és a vörös hajú szépség lépkedett be rajta.
-Sziamia! -köszönt szórakozottan.
-Szia. Merre voltál?
-Áh sehol! Csak az isten verte drog tanyán amit úgy utálsz. -erre elhúztam a számat. - Amúgy... -Skyler nagyot nyelt. -...Bill hová sietett,olyan nagyon? Majdnem belém jött a marhája.
-Elment? -csattant fel Tom hangja. Észre se vettem,hogy tőlünk pár méterre állt.
-Jah. Épp az imént ahogy jöttem.
-Baszd meg! -nyögte Tom és kulcsai után kezdett kutatni. -Részeg! Azt hiszi egyedül mindent képes megoldani. És most kitudja hol száguldozik. Vagy lehet már neki is ment egy beton oszlopnak.
A szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni. Tom szavai, a gondolat,hogy Billnek baja is eshet. Hogy lehet ekkora hülye?
-Megkeresem! -felkaptam a kocsi kulcsaimat és kiszaladtam.
-Emma várj! Te is ittál!
-Leszarom. -bevágtam a kocsi ajtót.
-Azt se tudod merre keresd! -megállt a kocsi mellett és kissé behajolt az ablakon. -Kérlek, ne menj!
-Ha most nem megyek... -nagyot nyeltem,hogy visszafojthassam a könnyeimet. -...akkor sorsára hagyom.-durván letöröltem egy könnycseppet. - Szeretem őt, és nem hagyom magára! -tövig tapostam a gázt. Az autó kerék csikorgatva indult meg.
-Bassza meg! -rúgott a kövekbe Tom. Totál felment benne a pumpa. Most már nem csak az öccse miatt aggódhatott hanem értem is.
-Tom....-Sky megfogta a fiú vállát és a kezébe nyomta a kulcsokat. -Mennünk kell. Te keresed Emmát, én Billt. De javarészt maradjunk aki kapja marja alapon.
A srác bólintott.
Billnek lövése se volt merre felé találja Pinky házát. De minden képen oda akart menni. Egyszer említette neki a lány,de alig emlékezett. Aztán beugrott neki. Arra is rájött,hogy azt 500 méterrel arrébb már elhagyta. Akció filmekbe való mutatvánnyal fordította vissza kocsit. Szerencséje volt,hogy olyankor már nagyon kevés autó jár vagy különben nem csak a fogát hagyta volna ott...
Kapásból megtalálta Pinky házát. Eleinte csak kapuban állva nézegette közben azon agyalt jó ötlet lenne?.. Nem gondolta volna,hogy a lány olyan felkapott helyen él. Azon a környéken bizony megkövetelik a jó modort,amit eddig Pinkyről nem igazán tudott elmondani. Az egész hely tele volt gazdag nőkkel és urakkal.
Bill erőt vett magán és becsöngetett. Kisebb fények gyulladtak ki először, aztán Pinky lépett ki az ajtón.
-Ki az? -csengett félénken a hangja.
-Én vagyok az Bill.
A lány -tőle telhető gyorsasággal- sietett a kapuhoz,hogy beengedje őt.
-Mit keresel itt? -kérdezte mikor már a ház közelében jártak.
-Csak látni szerettelek volna.
-Igazán? -Pinky elmosolyodott. Betessékelte a fiút a nappaliba. Bill csak tátott szájjal nézte az antik bútorokat.A mályva színű fal tökéletesen passzolt a barnás bútorokhoz. Értékes festmények lógtak a falon. Csak a nappali ért több millió eurót...
-Ez gyönyörű....-nyögte.
-Igen. És minden baba barát.
-Baba...nyüszögte Bill. Torkában hatalmas gombóc nőtt és alig tudott megszólalni. -Igazából csak most kezdem felfogni ezt az egészet. Annyira hihetetlen az egész. Persze számítottam arra,hogy egyszer majd bejelentik nekem,hogy apa leszek,de nem így...
-Valami rosszat mondtam?
-Nem. Úgy értem,hogy jelenleg arra számítottam,hogy majd Emma áll elém és mondja. Mert én tényleg csak rá vágyom. Ő az én életem nagy szerelme. Tőle szeretnék gyereket. Vele szeretnék megöregedni.
-Értem... -Pinky lehajtotta a fejét.
-Basszus! Bocs, már megint csak fecsegek a hülye érzéseimről. Megbántottalak?
-Nem. Csak ahogy beszéltél megijedtem.
-Mitől?
-Hogy egyedül fogom felnevelni a picurt. Mert Emma biztosan nem fogja elfogadni a kicsit... Mindent meg fog tenni,hogy elválasszon tőle.
-Ugyan már! Ha nem is túl gyorsan,de meg fog vele békélni. Emma szereti a gyerekeket.
-A gyerekeket lehet,hogy szereti,de engem nem!
-A kicsike hozzám tartozik és képes vagyok érte bármire.... még,ha ezért Emmán is kell átgázolnom. Szóval, ilyenek miatt ne idegeskedj.
Pinky arca hirtelen eltorzult és a hasához kapott. Bill értetlenül kérdezgette tőle,hogy mi van. Totál befosott. Soha nem volt terhes nő közelében. Nem tudta mit szabad ilyenkor mondani nekik és az ilyen helyzetekre hogyan kell reagálni.
-Minden rendben... -pihegte a lány. -Csak jól vesén rúgott. Úgy érzem nagyon eleven ma este. Megfogod?
-Szabad? -Bill szemei felragyogtak és már közelebb is férkőzött Pinkyhez.
-Persze,hogy szabad. Gyere! -felhúzta a pólóját és Bill hatalmas kezét ráirányította az aktív pontra.
-Azta... -nyögte miközben simogatni kezdte. Varázslatos volt számára,hogy csak pár centi választja el őt a születendő gyerekétől. Érezte ahogy mozog és ahogy él. Egy új élet volt a keze alatt. Egy olyan kis csoda ami ártatlan. Bill képtelen volt belátni,hogy azzal a kicsikével kell lennie. Megóvni őt ettől az elbaszott Világtól. Minden rossztól,bajtól.
Pinky hirtelen megugrott.
-Baj van? -Bill nagy szemekkel meredt rá.
-Villámlott. -mutogatott az ablak felé. -Azt mondták a hírekben,hogy nagy vihar lesz.
-Ahha. -Bill kissé elhúzódott.
-Kérhetek tőled valamit....?
-Persze!
-Itt maradnál velem? Nagyon félek a viharban. Ezért kérlek,hogy maradj velem...jobban mondva: velünk.
-Rendben. Akkor maradok. Csak felhívom Tomot,hogy tudja hol vagyok.
-Tudja,hogy én...?
-Igen. Elmondtam neki. Legalább ennyivel könnyebb lesz. Azt mondta,hogy megoldjuk. Ezek szerint támogatni fog. Csak attól félek elszólja magát. Nem pletykás, csak, ha sokat iszik akkor elkezd meggondolatlanul fecsegni. Akárcsak én... Ebből is látszik,hogy ikrek vagyunk.
-Nagyon látszik. Feleslegesen dumálsz.
-Lecsúszott pár pohárka... De úgy lapjáraton sokat dumálok.
Pinky kedvesen elmosolyodott. Igazán tetszett neki,hogy Bill olyan bohókás kedvében van. Az meg még inkább tetszett neki,hogy Bill megígérte,hogy ott marad vele éjszakára.
Megálltam az út szélén valahol Hamburg határában. Kavargott a gyomrom és szédültem. Kiszálltam a szakadó esőbe. Az árokparton leguggoltam. Hátrasöpörtem egyre vizesebb hajamat,hogyha kifordult a gyomrom tartalma legalább az ne legyen olyan. Nem is kellett sokat várnom. Minden egyszerre jött ki sugárban. Ez történik,ha sok rumot iszok; rengeteg visszamosolyog. Hátradőltem a kocsikeréknek és nyitott szájjal levegőért kapkodtam. Szemeim lecsukódtak. Nem tudtam eldönteni,hogy a fáradtság vagy a stressz műveli velem ezt az egészet. De abban biztos voltam,hogy képes lettem volna ott helyben elájulni. Szükségem volt valakire. És mintha isteni áldás ért volna, úgy jelent meg előttem Tom. Nem tudtam eldönteni,hogy csak a képzeletem játszik velem vagy tényleg ő van ott. Már tényleg semmiről nem tudtam dönteni. Annyit éreztem mintha fölemeltek volna. Lehet tényleg Tom volt az. Legalábbis makogott valamit arról,hogy a kocsimat hazaviteti az autó mentőkkel és minden rendben lesz. Rendben lesz? Remélem...
Mikor felébredtem Tom épp beült mellém a kocsiba. Úgy tűnt csak pár másodpercig nem voltam magamnál még is kínosnak éreztem.
-Tom...hol van Bill? -kérdeztem rekedten.
-Felhívott. Azt mondta vigyelek haza és vigyázzak rád.
-Ő nincs otthon?
-Nincsen. Majd reggel haza jön.
-Miért csak reggel? Miért nem most? Miért nem ő vigyáz rám?
-Meg fogod tudni időben. Oké?
-Mond el! Most!
-Ezt nem tőlem kell megtudnod. Majd Bill elmondja.
-Ha nem mondod meg kiszállok! -már a kilincsre tettem a kezem és kiszállásra készültem.
-Tényleg nem mondhatom el...
-Tudod mit: mindketten idióta pöcsök vagytok! Viszlát Tom! Otthon találkozunk. -kiszálltam és bevágtam az ajtót. A saját kocsimhoz sétáltam,de
Észre se vettem,hogy utánam jött. Csak megragadta a karomat és maga elé rántott. Az ijedtségtől még a levegő is megállt bennem.
-Miért vagy ilyen makacs? Miért nem elégszel meg azzal,hogy majd megtudod ?
-Nem szeretem,ha titkolóznak előttem.
-Mi nem titkolózunk,csak próbáljuk majd számodra és számunkra megkönnyíteni ezt az egészet. Ezen már életek múlnak! Az enyém a tiéd és legfőképpen Billé!
Nekidőltem a kocsinak és összefontam a karjaimat. -Mond el Tom! Bill beteg?
-Nem beteg. Teljesen egészséges, hál' Istennek.
-Akkor mi az a szörnyűség? Ha nem beteg akkor mi?
Tom megrázta a fejét. Hát akkor nem mondja el. A téma lezárva. Beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Tom mérgesen rúgott a fűbe. Hogy lehet egy nő ennyire makacs?
Bill korán reggel lassan a hátára fordult. Egy pillanatra azt hitte otthon van,de észbe kapott. Felült és körbenézett. Az egész szoba a vörösben vibrált. Fekete bútorok voltak benne ami még inkább egy igazi kis szexbarlangra emlékeztette az embert. Pinky nem aprózza el a dolgokat.
Bill lenézett magára. Csak a pólója és az alsó gatyája volt rajta. Erősebben nézett körbe,hogy megtalálja a farmerját. Ott volt az ágy végében. Kiszállt a jó meleg ágyból és elkezdte felrángatni magára. Ekkor kinyílt az ajtó és Pinky lépett be rajta.
-Jó reggelt! Szia! -köszönt vidáman.
-Szia! -Bill becsatolta az övét és felnézett a lányra.
-Úgy hallottam sokáig szoktál aludni. Ha tudom,hogy ilyen korán talpon leszel akkor főztem volna neked kávét.
-Aranyos vagy. És amúgy jól hallottad; szeretek lustálkodni. De most muszáj elmennem,mert így is nagy kavarodás van otthon. -elindult kifelé. Pinky lassan követte. Már majdnem kinyitotta az ajtót,de valami arra késztette,hogy még utoljára hátra nézzen. Szívfacsaró látvány volt ott látni Pinkyt miközben megsimogatja a pocakját. Odalépett a lányhoz és megölelte.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem. -motyogta miközben a fiú nyakához bújt.
-Semmiség volt.
-Nekem nem. Az egész terhesség alatt ez volt az első eset,hogy valaki igazán törődött velem.
Bill lehunyta a szemét és erősen megfeszítette összes izmát,hogy valahogy magába fojtsa a könnyeket. Rossz volt ezt a gyereke anyjától hallani. Az anyától akit még nem is tud szeretni. Nem tudott rá úgy gondolni,mint például Emmára. Tisztelte,hogy vette a bátorságot és megtartotta a babát. Tisztelet...csak ennyi. Semmi más.
Bill nehezen keveredett csak haza. Nem akart senkivel beszélni és remélte,hogy senkibe nem botlik bele. Legnagyobb pechjére a konyhában meglátta Emmát. Valamit ténykedett a sütő fölött,de isteni illata volt. Bill lehetett volna köcsög és kihasználja,hogy a lány nem figyel,de nem volt hozzá szíve. Magára erőltetett egy kis mosolyt és elindult Emmához. -Szia kicsim!
Em hátrapillantott,majd vissza fordult a serpenyőhöz. -Bill! Szia... -morogta szigorúan. Ennél többet nem mondott. Bill várt volna több opciót,mint például: hol voltál? Mit csináltál? stb. Vagy minimum egy jó leugatást. Lehet most Emma elmondja őt magában mindenféle hülye fasznak,de magát a kukit ... hagyja pácolódni. Ettől még a műmosoly is eltűnt az arcáról. Hehe, rafkos ez a női logika.
Emma fogott valami szűrőféleséget és kiszedte egy lénai tálba a kreálmányát. Sült krumpli. Nekidőlt a konyhapultnak és azt kezdte el majszolni.
Bill kezdte megelégelni a csöndet. Az ujjbegyeivel elkezdte simogatni a lány derekát. Félve felnézett,de semmiféle szúrós tekintetbe nem ütközött. Em továbbra is a kajájára koncentrált. Ezen felbátorodva feltűrte a pólóját és alatta kezdte el simogatni közben apró puszikat adott az arcára. Ujjai lefelé kalandoztak,már már a nadrágjában voltak a bugyi szegélyénél. Billnek visszatért a férfias önbizalma. Sőt ahogy maga elé képzelte a múlt estét még a farka is éledezni kezdett. Milyen hülye is volt,hogy akkor nemet mondott a szexre. Nagy hiba volt! De ki akar tovább ezen agyalni? Bill biztosan nem. Basszni akart.
Emma még mindég mereven állt és evett. Izgatta,hogy Bill ujjai a bugyija szegélyénél jártak,de próbált tudomást sem venni róla. Egy ideig elég jól ment,de kezdte úgy érezni képes lenne azonnal terpeszbe vágni magát és magába fogadni Billt. Megálljt parancsolt. Szabad kezével lefogta párja vándorló ujjait és kihúzta onnan. A fiú csak meglepetten nézett rá. Azt hitte szabad a pálya.
-Elment az eszed? -förmedtem rá. -Este kijelented,hogy fel se állna a faszod, most meg be akarod vágni a lompost? Mi a szart képzelsz magadról? Azt hiszed,hogy egy kurva vagyok akit csak akkor veszel elő mikor dugni akarsz? Hát édes, kicsi Bill Kaulitz felvilágosítalak,hogy nem minden úgy megy ahogy te akarod! Mellesleg: hol voltál egész éjszaka drágám? Halálra izgulom magam érted erre Tom elő áll azzal: majd reggel haza jön! -full izomból levágtam a lénai tálat. Ha nem tört el az biztos,hogy megrepedt.
-Én....én...izé... -közelebb lépett,hogy átöleljen,de én gyorsabb volt és felpattan a pultra.
-Te,te....Te komolyan egy seggfej vagy.
-Akkor most haragszol?
-Hogy mekkora nagy IQ betyár vagy basszod!
-Sajnálom...-motyogta.
-Gondolkozz el rajta: én vagy a titkaid? -már épp ugrottam volna le mikor elkapta a derekamat és erővel visszakényszerített. Alig kaptam észbe már csókolt is. Hevesen,szenvedélyesen,szerelmesen. Akarva,akaratlanul átadtam magam a csóknak. Minden porcikám bizseregni kezdett a vágytól A vágytól,hogy -Billel legyek, -valamint minden rendbe jöjjön. Beletúrtam a hajába és úgy húztam közelebb. Erős teste kibillentett az egyensúlyomból.Megkellet magam támasztanom. Letettem a kezem,de valamit kiborítottam vele,valami nagyon forrót. Ordítva szakadtam el Bill ajakitól. Mindketten oldalra pillantottunk. A forró olaj ömlött rá az egész alkaromra és kezemre. Égetett és szúrt egyszóval: pokolian fájt. Mikor megmozdítottam még jobban belevágott. Mintha elevenen vágnák le a karomat...
Bill nem habozott. Tiszta konyharuhákat vizezett be és rányomta a karomra.
-Áh! Baszd meg,ne olyan erősen! -ordítottam mikor egy másodikat is rászorított.
-Bevigyelek?
-Jó lenne,mert irtóra fáj.
Lassan leszedett a pultról és kivitt a kocsiig. Beült mellém és,mint az akció filmekben úgy indult meg velem a belváros felé. Imádkoztam,hogy ne legyen dugó,vagy piros lámpa,mert Bill képes lett volna áthajtani mindenen,mint valami Chuck Norris. Mind ezt értem... Bassza meg! Haragudni próbálok rá!
A dokinál végig csukott szemmel ültem,mint aki karót nyelt. A doktor kiment valamiért és helyette egy nővér jött be.
-Maga nagyon ismerős nekem. -motyogta a nővér miközben valami fertőtlenítővel szórakozott. -Véletlenül nem egy hotel örökös?
-Eltalálta!
-Az unokám magánál dolgozik csomaghordóként. Sokat mesél arról,hogy nagyon szép nő a főnöke. És az unokám is fantasztikus férfi.
-Tudja... utálom,ha az alkalmazottaimról áradoznak.
-Elnézést... -egy rövid ideig hallgatott majd ismét fecsegésbe kezdett: -A fiatal úr a maga párja? Az a magas,sötét hajú.
-Aham.
-Elég ideges. -nevetett a nővér. Lassan kinyitottam a szemem. Semmi pénzért nem néztem volna le a karomra,csak a sötétített ablakot néztem. Bill föl le mászkált a kezét tördelve. Magamban kuncogtam egy jót amit szerencsére nem láthatott. Tényleg aranyos volt ahogy ott mászkált.
-Igazán szerencsés a fiatal úrral. Minden nő álma; magas,erős és jó képű. És ahogy elnézem őt igazi hős szerelmes.
Megforgattam a szememet. Azért jöttem kórházba,hogy a pasimról dumáljon nekem egy nővér? Ez azért elég kiábrándító az orvod tudománnyal szemben.
Elkezdte befáslizni a karomat és már épp szólt volna,de leintettem: -Az égéssel kapcsolatos?
-Nem...
-Akkor legyen szíves és szálljon le a magán életemről!
-Elnézést. -befejezte a kötést és adott valami hűsítő krémet,elmondta mikor kenjem, aztán elküldött.
Mély levegőt vettem mikor megláttam pár méterrel arrébb Billt. A falnak támaszkodott és a plafont nézte. Szarul éreztem magam miatta. Nem is úgy miatta,hanem,mert úgy leugattam őt. Így utólag visszagondolva másképpen kellett volna előadnom magam.
Ingadozva odatotyogtam hozzá. Ő lenézett rám. Nagyokat pislogott arra várva,hogy nyilatkozzak valamit az állapotomról.
-Megmaradok. -motyogtam. -Adtak ilyen fasza krémet. Esténkét kell bekenni. -kinyújtottam a félig befáslizott karomat. -Kibaszott béna vagyok. Ha legközelebb meg akarsz csókolni előtte szólj,hogy a veszélyes tárgyak közeléből menjek el.
-Értettem főnök asszony. -édesen elmosolyodott és átkarolta a vállamat. -Menjünk haza édesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése