81. Jégkirálynő
Épp a cipőmbe bújtam mikor kopogtatást hallottam. Ez tuti Dominic. Felkaptam a táskámat és kinyitottam az ajtót.
-Hát szia! -tárta szét a karjait az a drága Isten Császár. Fekete elegáns öltönyben volt,viszont a haja a megszokott bohókássággal állt össze vissza.
-Szia! -megöleltem.
Don ölelése mindég jó,most pedig különösen jól esett. Az egész napom egy nagy rakás szar,de volt bennem egy apró kis reménység,hogy az estém bravúros lesz. Nem mintha nagy opera mániás lennék,de hát kérem szépen: Németország elsőrangú luxus hímével megyek! Egyesek képesek lennének ölni is azért,hogy csak egy pillanatra láthassák nekem pedig csak egy szavamba kerül és Dominic ugrik.
-Na mutasd magad! -felemelte a karomat és körbe forgatott. -Szép lettél!
-Köszi. Egy egész délutánt rászántam. -simítottam végig a kissé átlátszó fehér ruhámon,aminek a végei ezüst csillám portól csillogtak. -A szekrény mélyén találtam a cipővel együtt. -becsuktam az ajtót, követve Don-t.
-Olyan vagy,mint egy hercegnő. -kinyitotta a fekete Audi ajtaját. Kész egy gyerek: puccos helyekre Audival mászkál,de magának csak RoysRoys-al.
-Akkor te leszel a hercegem. -mosolyogtam miközben beszálltam.
Az úton Dominic alig bírta levenni a szemét Emmáról. Fekete-fehér haja lágyon omlott végig a háta közepén. Nevetés közben pár kósza szál az arcához tapadt,de óvatosan kisimította ügyelve,hogy kevés kis sminkjét el ne kenje. A szeme megszokott cicásra volt kihúzva,viszont ajkain nem pirított a vérvörös rúzs. Helyette a természetes rózsaszín volt,egy kis száj fénnyel kiemelve. Körmeit is a ruhájához igazította: fehér alapon csillogott az ezüst por.
A ruha is gyönyörű volt,-akár a viselője: pánt nélküli,dekoltázs kiemelő,földig érő enyhén átlátszó puha anyag. Mivel lengének bizonyult, és a tavaszi idő csalóka ezért Emma egy hozzá illő fehér szőrmés pelerint is felvett. A cipőt nem vitte túlzásba:fehér, platform tervezésű 10 centis magassarkút vett fel.
Tökéletes összhangban volt. Akár egy Jégkirálynő.
Don megkereste a lehető legjobb parkoló helyet. Amit ilyenkor egyáltalán lehet találni. Telt házas koncertet készültek adni Németország legjobb klasszikus zenészei. Mindenki aki az elit körhöz tartozott és jelentett valamit ott volt -az egész országból.
-Ejha! Itt aztán vannak. -szált ki Emma.
-Meg se vártad,hogy mondjuk ajtót nyissak neked. -vágta zsebre a kulcsait Don.
-Nincs rá szükségem.
-Rám fogják kiabálni,hogy a nem nyitok neked ajtót. Milyen női álom az ilyen?
-És az milyen fényben tüntet fel,hogy a német popherceg barátnőjét kísérgeted? Az nem töri össze ezer meg ezer nő szívét?
-Az egy egészen más megvilágítás. -kinyitotta a lány előtt az üveg ajtót.
-Ez kész agyfasz... -nézett körbe Em. -Itt még pár hete Manson koncerten tomboltam.
-Szép emlékek mi?
-Valami olyasmi. Merre menjek?
-Egyenesen. Remélem nem késtünk el,mert anyám elevenen nyúz meg.
-Te vagy a hibás.
-Nem. Te vagy a nő szóval vállald a felelősséget.
-Szuper.
Beléptek a hatalmas terembe. Em megszédült ahogy meglátta az alattuk lépcsősen elterülő szék sorokat, azokon pedig az embereket. Don belé karolt és úgy irányította a megfelelő helyre.
-Emma,Dominic! Szervusztok! -lépett ki az egyik sorból frau Delux. Először Dont köszöntötte két nagy puszival,majd a lányt.
-Drágám egyszerűen mesés vagy! -nézett rajtam végig a frau.
-Köszönöm! -mosolyogtam. Elég élethűre sikerült,ezért büszkeség töltött el.
-Foglaljatok helyet,mert hamarosan kezdődik!
Benéztem a sorba....Csak Josh mellett volt üres 3 szék. Szemmel előre küldtem Dont.
-Dominic! -állította meg őt az anyja. -Hölgyeké az elsőbbség! -a kezével tessékelt befelé. Póker arcot vágva indultam el Josh felé és leültem mellé. Mellém frau Delux ült és csak arrébb foglalat helyet Dominic.
Mindenki helyet foglalt és elcsendesült. Egy öltönyös férfi sétált ki a színpadra,valamint egy csomó zenész és énekes.
-Jó estét kívánok! -kezdte. -Sok szeretettel üdvözlöm önöket Mein Frau valamint Mein Herr! Már 20. alkalommal rendezzük meg a tavaszi operát.Sajnálom.hogy idén nem Berlinben tarthatjuk és egy musicalekre hangolt teremben kell megtartanunk.Viszont, remélem idén is olyan lelkesen fogadják,mint eddig. Habár azt hallottam telt házas koncertet ad az én klasszikus bandám! -nevette el magát a végén mire a teremben halvány nevetések hangzottak el. -Most kérem énekeljük el együtt a német himnuszt!
Mindenki fel állt,köztük én is.
-Deutschland,Deutschland überalles in der Welt! (Németország,Németország egyedülálló a Világban!) -kezdték.
Azt hittem elsüllyedek. Nem tudtam belőle semmit. Csak tátogtam ott és pirultam. Mikor vége volt és leültünk ...legszívesebben elsüllyedtem volna. Már lassan 1 éve éltem németben és nem tudtam a himnuszukat. Ez totál ciki...
-Szép vagy! -suttogta a fülembe Josh.
-Kösz. -vetettem oda fog hegyről. Csak is ő hiányzott nekem. Úgy is olyan nagyszerű napom volt.
-Jössz majd a fogadásra is?
-Ahha,vagyis...gondolom én. Ha Don meghív akkor feltétlenül.
-Meghívlak én!
-Én inkább Dont szeretném ha meghívna.
-Attól még,hogy van köztetek valami még elfogadhatnál tőlem is egy meghívást.
-Mi? Nincs köztünk semmi! Egyénként is van barátom.
-Mondtad.
-De úgy tűnik nálad az ilyen dolgokat hangsúlyozni kell,mert másképp oltári nagy faszságokat találsz ki!
-Hé! Ne kapd már fel a vizet.
Elfordultam Josh-tól.
Pfff....még hogy én és Dominic. Olyan abszurd az egész. Már abból a szempontból is,hogy Don egy éjszakánál tovább nem bír megmaradni egy nő mellett. Attól függetlenül szépek lennék együtt. A két szálloda örökös. Milyen tré már na! Egy csomót szexelnénk....hohhooo! Emma állj! Hol a retkes picsában jár az az agyad? Te még mindég Billel vagy csajszi! Arról kéne fantáziálnod,hogy mikor haza jön,hogy fogsz a karjaiba bomlani és százszor elmondani mennyire szereted!!
2 óra múlva véget ért az előadás.Minél előbb próbáltam otthagyni Josht,de nem nagyon jött össze.
Frau Delux kényelmesen belém karolt és kezdte a mondókáját: -Hát ez csodálatos volt! Dominic mesélte,hogy nem vagy oda az operákért,de gondolom ettől a lélegzeted is elállt. Az lett volna az igazi,ha Berlinben tartják.
-Így is jó volt. -próbáltam nem ránézni a fraura,hiszen rögtön leolvasta volna az arcomról minden gondolatomat.
-Elmegyünk az egyik étterembe. A család barátai és tagjai lesznek ott. És én úgy gondolom lassan te is a családhoz tartozol ezért szeretném,ha ott lennél.
-Szívesen elmegyek. -hirtelen megtorpantam. -De ha nem bánja megvárnám Dominicot.
-Persze,persze! Várd meg nyugodtan!
-Köszönöm.
A frau elmosolyodott és kihúzta a karját az enyémből,majd tovább ment.
Nem kellett sokat várnom. Két puha bársonyos,csontos kéz siklott végig a vállamon. Megfordultam és a várva várt Donnal találtam magam szemben.
-Kitalálom: anyám elhívott a fogadásra.
-Pontosan.
-Akkor gyerünk. Ne mi legyünk az utolsók. -elkezdett terelgetni,mint tyúkanyó a kiscsibéit.
Nem volt messze az az étterem. 20 perc alatt már ott is voltunk. Ahhoz képest,hogy csak nem rég ért véget az előadás már elég sokan voltak ott.
-Don! -súgtam neki. -Ez tök ciki,hogy nem tudom anyukád nevét. Amikor először találkoztunk elfelejtettem megkérdezni.
-Anyám meg nem mutatkozott be normálisan. Szokása. Azt hiszi mindenki tudja a nevét. Amúgy Isabella Delux.
-Gyönyörű szép neve van. -nyögtem ki.
-Ő utálja. Csak a legjobb barátnőinek engedi meg,hogy úgy hívják. Szóval neked frau Delux.
-Nem szándékoztam tegezni. Még a végén rám kiabálja,mint Simone.
-A kedves kis anyós jelölted?
-Az. 7 évig semmi baja nem volt velem,ahogy Billel elkezdtünk járni hirtelen utál,mint a szart.
-A 40 feletti nők mind furák. Múltkor megdugtam egyet: kegyetlen sokat dumált. Másnap nem ott rinyált,hogy mennyire nem kellett volna az egész.
-Te kajak öreg nőkre utazol?
-Nem,csak kíváncsi voltam milyen egy anyámmal egy időst megkúrni. Felemelő.
-Na végre! Már össze vissza kerestelek téged. -férkőzött közénk Josh. A kezembe nyomott egy pohár pezsgőt,majd átkarolt a nyakamon.
Dominic a szemeivel szinte ölni tudott volna.
-Tudod drága bátyám Emmával épp beszélgettünk.
-Hát most már velem is beszélgetned kell! Mi a téma? Csak nem az előadás? -erőltetetten nevetett. -Tudom az öcsém mennyire unja az ilyesmit. Nem is értem,hogy engedhetnek be egy olyan embert akiről ordít az utálat. Valamint bűzlik a fűtől.
Dominic az órájára nézett.
-Josh 9 óra. Anyu nem fog haragudni,hogy ilyenkor még nem vagy ágyban?
-Ágyban? A drága kis Emmával? -levette a vállamról a kezét és rácsapott a fenekemre. A lendület még nagyobb késztetést adott,hogy elsliccoljak mellőle. Éltem is a lehetőséggel.
-Josh te hozzám túl nagyképű,arrogáns,köcsög vagy. -jelentettem ki a legnagyobb nyugodtsággal.
-Hallottad: köcsög vagy! Húzz a picsába!
A férfi kék szemeiben düh csillogott,arca pedig eltorzult. Egy hangos chhh...-vel távozott.
-Kérsz másik pezsgőt? -mutatott a teli pohárra Don.
-Jah. Kitudja mit rakott bele.
Dominic kivette a kezemből,majd eltűnt. Én pedig felfedező útra indultam. Megtaláltam egy hátsó kijáratot. Valami kis terasz féleségre vezetett onnan pedig egy tágas kertbe. Egy hatalmas tó volt a közepén. Körülötte séta út ahol néhány pár sétált. Salak kővel volt megoldva,de gyönyörű volt ahol a kis padok melletti lámpák megvilágították. Nagy örökzöldek voltak a séta út távolabbi felén. Néhány helyen az út mentén pár rózsa bokor volt felfuttatva,melyeknek vérvörös szirmai erejük teljében virágoztak.
Felnéztem az égre. A csillagok erőteljesen világítottak. A Hold pedig még jobban megvilágította a kertet.
-Hahó! -szólt valaki a hátam mögött. Megpördültem. Nagy megnyugvásomra csak Don tért vissza a két pohár pezsgővel. Az egyiket a kezembe adta,majd nekitámaszkodott a fa gerendának.
-Szép? -nézett a kertre.
-Tetszik. Csak olyan üres. Nem tárgyilag üres hanem lelkileg. Olyan furcsa látni,hogy ott lent a párok szerelmesen sétálnak ott én meg itt álok a haverommal és pezsgőt iszok. -beleittam a pohárba.
-Honnan tudod,hogy szerelmesek ott lent az emberek?
-Azok tuti! -mutattam egy csókolózó párra. -Úgy érzem magam,mint a hajam...olyan felemás. Az egyik felem eltűnik a sötétben,a másik pedig kitűnik.
-És melyik Bill?
-A feketét. Úgy érzem egyre inkább eltűnik. Egyre elérthetetlenebb és homályos. Lassan elfelejtem milyen vele lenni: milyen amikor -megcsókol,-megölel,-beszél hozzám. Nincs aki az éjszaka átöleljen és a fülembe szuszogjon. Vagy esetleg jól vesén rúgjon. -bevágtam a grimaszt.
-Akkor te vagy a szőke feled. Miért?
 |
-Itt vagyok élek,mozgok,levegőt veszek,eszek,iszok,emésztek stb.. Néha lekopok és újra kell festeni,de napról napra látom magam. Nem tűnök el,mint Bill. Emlékszem milyen az illatom,milyen a bőröm tapintása. Élek. De amiatt a fekete rész miatt rosszul vagyok. Néha legszívesebben elhánynám magam. Vagy reggelente mikor felébredek és nincs mellettem... nincs miért felkelnem. Az utóbbi pár napban feleslegesnek érzem magam. Dominic,szerinted ez élet?
A fiú nagy levegőt vett és megszólalt. -Gyere sétáljunk és válaszolok.
Engedelmesen belé karoltam. Lesétáltunk azon a pár lépcsőfokon. A pár méteres bevezető út végén megszólalt: -Minden ember aki nem ismer azt mondaná ez nem élet. Én mást mondok! A fájdalom annyira padlóra küld,hogy nem veszel észre a pár dolgot. Ezt a teret is üresnek érezted. Lehet jobb lenne,ha most Billel sétálnál itt. De akkor nem látnád a táj szépségét. Miatta nem látnád. Az agyad és a lelked azzal lenne lefoglalva,hogy vele vagy. A tájra nem is gondolnál,csak a szemed észlelné,hogy nem egy nagy fehér semmiben sétálgattok. Neked most minden csak Billből áll. Pedig nem ő az élet! Ő csak egy társ,egy nagy szerelem az életben.
A lépéseim lassultak és a tekintetem kezdett üveges lenni. Dominic megállt és óvatosan magához húzott. Mikor megéreztem a kellemes,férfias illatát és ahogy erős teste védelmébe vesz eltört bennem minden határ,akadály és egyéb dolgok; összezuhantam a karjai között. Könnyeim végig csordogáltak az arcomon. A fiú kitartóan próbált csitítgatni és sikerült is neki.
-Haza akarok menni. -suttogtam.
-Akkor haza viszlek. Gyere! -felém nyújtotta a kezét. Összefontuk az ujjainkat és úgy sétáltunk vissza.
Már az utolsó pár lépést tettük meg a terasz előtt mikor a nyitott ajtón kilépett egy ismerős személy: Pinky.
-Nahát! Ezt a meglepetést! Emma,drágám,hát te itt? Méghozzá kézen fogva egy másik fiúval? Bill tud róla?
-Nem hagynál békén? -morogtam.
-Nem. -közelebb lépdelt. Kb. 1 és fél méter volt köztünk. -Ameddig el nem mondom kivel vagyok itt! Ha megtudod megüt a guta! -ajkain mosoly húzódott végig.
-Na avass be!
-Bill anyjával. Simone elhívott magával. Ugye milyen érdekes,hogy Bill egy régi barátját többre tartja,mint a lehetséges menyét? Habár azt mondta téged utál és engem szívesebben fogadna a családjában. És sokkal inkább illene rám a Kaulitz név. Milyen szépen hangzik igaz: Frau Pinky Kaulitz....?
-Ha hozzá tetted volna,hogy régi dugó kurvája voltál akkor tuti nem lenne oda meg vissza tőled!
Pinky grimaszolt.Már épp szólt volna vissza mikor Simone jelent meg.
-Pinky,drágám azt hittem elmentél! -jött ki az ajtón kitörő örömmel.
-De hogy mentem haza. Csak beszélgettem Emmával.
-Milyen Emmával? -lesietett a lépcsőn és szembesült velem.Arca eltorzult. -Meg se kellett volna kérdeznem.
-Igazad volt! Valóban egy kurva: most is más férfival mászkál.
-Igazából Emmát anyám hívta meg. -szólt közbe Dominic.
-Isabella? Ugyan már! Honnan ismerné őt? Emma nem való elit társaságba. Főleg anyádéba.
-Elhívtam Emmát baseboolozni ott ismerkedtek meg. És anyu tetszését rögtön elnyerte.
-Aztán elhívta őt ide? Sok komoly ember közé? -nevetett a nő. -Mi történt Isabellával?
-Minden szórakoztató eseményre kell egy majom. -vigyorgott Pinky.
-És egy majom kurva is? -elengedtem Don kezét és összefontam a karjaimat. -Meséld csak el milyen jót szexeltél Billel! Arról is beszámolhatsz hány dugó pasid volt! Vagy hívjuk Sklyert?
-Milyen Skylert? -nevetett hamisan,kétségbeesve. Simone összehúzta a szemeit és vagy rám vagy Pinkyre nézett.
-Hudec-et. Elég jó viszonyban vagyok vele. Ő aztán tudja ki is vagy valójában Pinky Woods! Én is tudom milyen egy ágról szakadt rohadék dög vagy!
-Dögölj meg!! -ordította,majd a pofámba öntötte a pohara tartalmát.
Dominic kivette a kezemből a poharat. Az övet Simonéra az enyémet Pinkyre öntötte.
A két nő összerezzent és végignéztek magukon,közben levegőért kapkodtak.
-Dominic! Még is hogy merészelted? -hallottunk egy ideges női hangot. Felnéztünk és frau Delux állt ott a herr-rel és Josh-al. A nő lesétált a két leöntötthöz és zsebkendővel kezdte őket törölgetni.
-Emma fáradt. Haza viszem. -közölte,majd elindult. Én utána.
-Reggel gyere haza és megbeszéljük! -dühöngött a nő. Átvágtunk a termeken ki a parkolóba. Ott bevágódtunk a kocsiba. Összenéztünk és nagy nevetésben törtünk ki.
-Most aztán magyarázkodhat Simonénak. -csapott a kormányra.
-Te meg anyádnak! El se hiszem,hogy leöntötted őket. És amilyen fejet vágtak.
-Megérdemelték! Egyébként is: Pinky,hogy ahhoz,hogy téged csak úgy leöntsön? Tudtommal minden szempontból jobb vagy,mint ő.
-Hát Simone szerint nem. -lehajtottam a fejem és a sóhajtottam.
-Hé! Nem kell feltétlenül jóban lenned az anyós jelölteddel!
-Ez akkor is rossz! Én mindent megtettem,hogy egy picit is kedveljen annyira,mint régen.Habár akkor se voltam a kedvence. De vágod már főzni is tudok! Nem profi módon,de egész jól.
-Elhiszem.De menjünk,mert elalszok. -beindította a kocsit. Kényelmesen kitolatott és hazáig meg se állt.
82.rész Diamond
A habok között elmerült a testem. A kellemes rózsa illat átjárta az egész fürdőszobát. Lassan kinyitottam a szemem és megnéztem a kezeimet: picit ráncosak voltak már. Már lassan fél órája áztattam magam a forró vízben. Nagy nehezen erőt vettem magamon,fel álltam és kiléptem a kis lépcsőre amibe a kád volt süllyesztve. A testem gőzölgött ameddig meg nem töröltem. Végre nem ragadtam a pezsgőtől és volt bennem valami életkedv féleség. Kényelmesen kimasíroztam a szobába és kényelmesen felöltöztem. Nem vittem túlzásba: szürke macska nadrágot, és fehér könnyű szabású pólót vettem fel. Valamint bugyit, melltartót meg...nem egészséges egész nap abban flangálni!
Leslattyogtam az én drága Dominic-omhoz,aki a pult és a tűzhely között cikázott.
-Te mit csinálsz? -csusszantam föl az egyik székre.
-Kaját.
-Már megint olyan húgy ízű szart? -húztam el a számat.
-Nem. Most van receptem. -elővett egy tányért és egy kanalat,majd kiszedett nekem egy kis valamit....Nem mertem azt mondani,hogy ételt. Inkább ismeretlen Delux által kotyvasztott lötty.
-Mi ez? -néztem bele mikor elém rakta. A szaga olyan volt mintha 1 hetes macska lenne az autópályán elgázolva.
-Pár dolgot helyettesítenem kellett. De amúgy egész tűrhető. Josh szarabbul csinálja.
-Mert ő belenéz azzal a gecis szemeivel.
-Ez csúnya volt!
Grimaszoltam,majd megkóstoltam az Isten Császár főztjét.
-Haladsz. -suttogtam. -Ennek már nem húgy íze van hanem szar.
-Ohh faszooom! Ezt mind Bill miatt van!!
-Miért?
-Mert miközben a legfontosabb dolgot csináltam felhívott. Full kakaón ordított velem,hogy miért öntöttem le az anyját. Mikor kiordítozta magát kinyomta. Azt se hagyta,hogy megmukkanjak.
-Gondolhattam volna,hogy Simone első dolga az lesz,hogy Billnek előadja magát. Annyira rávall,hogy örökké csak ellenem uszítja. Annyira zavar,hogy...
-Emma! Állj! Ezt már megbeszéltük. -szakított meg.
-Oké..-lehajtottam a fejem. -Felhívom Billt.
-Mi? Ne! Csak rontasz a helyzeten. Nagyon ideges volt. Azt hittem szétbaszódik a telefon annyira ordított.
-Én beszélni akarok vele...
-Ez már megint olyan szerelmi makacsság?
-Nem. Csak muszáj ezt megbeszélnem vele. -elővettem a telefont és felhívtam őt. Kihangosítottam. Mikor Donra néztem Bill ingerült hangja töltötte be a konyhát: -Mi van?
-Szia! Nem zavarlak?
-Nem. Mondjad miről van szó?!
-Csak a mai napról. Hallottam hogy Simone már elsírta minden gondját.
-Valamilyen szinten megértem,hogy kiakadt. Azért még is csak lejárattátok.
-És nekem nem volt ciki ahogy Pinky ott fennhangon lekurvázott?
-Miután leöntöttek pezsgővel én sem mondanék szebbet.
-Mi? Pontosan,hogy ő öntött le engem és Don csak utána!
-Tök mindegy. Az a lényeg,hogy nem kellett volna jelenetet rendezni,se neked,se nekik. Szépen könyveld el magadnak: semmi baj nem történt. Várható volt,ha anyámmal egy légkörbe kerültök abból nem sülhet ki jó. Rendezzétek el egymás között és engem hagyjatok ki.
-Oké...
-Majd még beszélünk. Szia szívem,szeretlek!
-Szeretlek.-kinyomtam.
Dominic meglepődve nézett rám. Arcáról olvasni lehetett: hát ezek hülyék!
-Bill egy pöcs! -szögezte le halkan.
-Szó se róla: gyorsan lerázott.Felmegyek aludni. -szóltam.
-Oké. Felkísérlek,aztán én is durmolok.
Bólintottam és elindultam fel. Dom követett.
Kényelmesen bevackoltam az ágyba. A srác kitörő örömmel takargatott be a hasamig.
-Alszol velem? -kérdeztem. Meglepettem nézett rám. Gondolom nem hitte volna,hogy egyszer arra kérem,hogy aludjon velem.
-Végül is lehet róla szó. Csusszanj arrébb!
-Átmásztam az ágy másik felére aminek még mindég kellemes Bill illata volt...Don levette a pólóját és a gatyáját. Azt hittem földhöz baszom magam. Kurva jó teste volt. Nem az a túl izmos,inkább az olyasmi amin épp,hogy meglátszik a kondizás és még se olyan,mint az én hercegemé...Olyan szexi Dominicos!
-Basszus! Kurva jól nézel ki! -nyögtem megsemmisülve.
-Vágod miért én vagyok minden nő álma? Egy hímringyóval készülsz ágyba bújni.
-Félnem kéne? -felhúztam a szemöldökömet.
-Hát eléggé... Úgy tartják a kis ember nagy bottal jár, és én kis embernek tartom magam. -kényelmesen befészkelődött mellém.
-Jó illatod van! -közelebb bújtam hozzá.
-5 perce fürödtem.
-Oké. Jó éjszakát Dominic! -motyogtam.
-Szép álmokat hercegnő!
Emma hamar elaludt. Dominic óvatosan simogatta őt. Gyengéden közelebb férkőzött a lányhoz és apró csókot adott az ajkaira. Kívánta,hogy Em visszacsókoljon,de nem tette. Tovább aludt békésen és tündérien,akár egy ártatlan,szelíd kislány. Olyan védtelen volt Bill nélkül. Mint aki elveszett a Világban. Nem volt mellette az aki erőt,bátorságot,gyengédséget,durvaságot -adott neki. És ezek hiányában ő ki lett szolgáltatva, méghozzá Dominicnak. Ezzel a lépéssel Bill tálcán szolgálta őt fel őt a Világ összes szingli,kiéhezett hímjének. Csak ő ezzel nem volt tisztában. Emma pedig hiába kapaszkodott belé foggal,körömmel: kéntelen volt kis vígaszt keresni Dominic Deluxnál.
*Diamond/gyémánt (angol)
*német himnusz: zenéjét Josph Hydn írta 1797-ben. Szövegét pedig August Henrich Hoffmann von Fallersleben írta 1841.
