93.rész the situation.

Tom csoszogott ki a teraszra miközben erősen megdörzsölte a homlokát. Oldalra pislantott és meglátta a fakorláton támaszkodó Billt. Hosszú,csontos ujjai között cigaretta füstölgött amit épp jól megszívott. Tomot furcsa rosszullét kerülgette. Felfordult a gyomra,ha, csak egy pillanatra is arra gondolt,hogy Bill nem rég tért vissza a Maldív-szigetekről. Nyugodtan nyaralgatott, miközben tisztában volt vele,hogy otthon -Hamburgban- Emmához bármelyik pillanatban betoppanhatott volna Pinky és elköphette volna neki mi a helyzet.
Természetesen ez is csak Tom fejében fordult meg! Dr.Thomas. Doktorált: pszhiológia.
Ha Bill helyében lett volna már biztosan elnyögte volna valamilyen úton módon.hogy Pinky terhes... Na,ja.
Lehet oltári nagy paraszt módon,de akkor is értékelhető őszinteséggel. Ezzel szemben Bill húzza a mézes madzagot és talán arra vár,hogy minden magától megoldódjon! Egy szép hétfői napon felkel az ágyból, és semmiféle probléma nem fogja beárnyékolni a napját? Na,ne!
Hát Tom nagyfiú nem fogja hagyni,hogy Bill elbasszon mindent, aztán élete végéig eméssze magát! Néha ki kell pofozni a tudósokat is, nem még,hogy Billt...chh...
Tom felhúzta a gatyáját, odament mellé,elővett ő is egy szálat, rágyújtott, majd felvette ugyan azt a testhelyzetet,mint az öccse.

-Bill... -sóhajtott Tom. -Hogy álltok Emmával?
-Hogy-hogy állunk? -Bill érthetetlenül nézett bátyjára.
-Hát úgy... Elmondtad már neki mi az ábra? Pinkyvel.
-Jah... még nem. De már dolgozom rajta.
-Dolgozol rajta? Elárulnád még is, hogyan dolgozol egy ilyen ügyön? Azon dolgoztál,hogy hány dalszöveget írj a fájdalmas szerelem és az élet kegyetlen iróniájáról,miközben a sajtó szétszed minket?
-Mi van? -Bill rémülten, jobban mondva inkább meglepődve vette fel Tom szavait.
-Nem fogod fel,hogy mit mondok?
-Hát bocs,de nem...! Vagyis... vágom,hogy hová szeretnél kilyukadni.  És úgy gondolom....nem kellene ezt erőltetned. Nem biztos,hogy én vagyok az apja és nem is szeretnék az lenni.
-Szóval azt akarod mondani,hogy ellököd magadtól a gyereket?
-Tom! Ha nem az enyém -amit 98%-ban gyanítok- akkor,miért ragaszkodjak hozzá? De,ha még is... akkor a nevemre veszem és fizetem a gyerektartást.
-És Emma?
-Mi van vele?
-Szerinted,mind ezt le fogja nyelni?
-Nem hiszem ezt.
-És mit szándékozol lépni?
-Ch.... Nem tudom! Majd minden jön magától. Nem akarok előre kigondolt tervvel állni  a bizonytalanság elé. És még azt sem tudom, Emma,hogy reagál rá. Lehet totál kiborul... De az is lehet,hogy elfogadja,mint egy régi hibát amit megbocsátott. Őszintén szólva: az utóbbiban reménykedem a leginkább.  
-És mi lesz,ha elmegy?
-Hová?
-Nem fordult meg benned,hogy esetleg vissza megy Amerikába vagy Bécsbe?
-Nem. És nem is akarok erre gondolni!
-Még is miért? Komolyan azt várod,hogy minden megoldódjon magától? Hát kérlek szépen én...
-Ugyan már Tom! Nem kell a papolás! Megoldok mindent Emmával... -a kezdeti hevesség gyorsan lecsitult Billben. Ismét kényelmesen támaszkodott a korlátra. -...vagy nélküle... -nyögte ki halkan. -Még én sem tudom miként álljak hozzá a dolgokhoz. Szóval... nem várhatom el Emmától,hogy azonnal megértse. Azt sem követelhetem,hogy maradjon velem. -nagyot nyelt,miközben beharapta az alsó ajkát. Aztán folytatta: -Próbálom magamnak bemesélni,hogy Emma szeret és elég erős ahhoz,hogy ezt valahogy feldolgozza. Tudom,hogy szeret! Érzem,hogy ő is úgy szeret engem,mint én! Végül is... azt remélem,hogy feldolgozza a maga módján és aztán az én érzéseimet próbálja megérteni.
-Azt hittem nem érdekelnek a következmények..
-Még is hogy ne érdekelne? Attól,hogy 0-24 nem ezen pörgök,attól még nekem is vannak terveim,reményeim,gondolataim. Bocs,hogy nem állok elő egy egész abc-s mesteri tervel!  Tudom azt gondolod,hogy nem érdekel amit mondasz. Pontosan azért,mert szerinted túl spontán és tapasztalatlan vagyok ehhez. De még is honnan a faszomból lenne ehhez tapasztalatom?
-Miből tudod?
-Az ikred vagyok... -gúnyosan félrehúzta a száját. -De amúgy oké,hogy segíteni szeretnél,de ez nem,olyan dolog amit ketten meg tudnánk oldani.
-Ugyan miért nem?
-Mert ezt egyszerűen nem lehet! Ez egész életem keresztül fog kísérni! És hogy végre ennek az egésznek a végére érjünk elmondom,hogy mikor szeretném elmondani Emmának.
-Na?
-Egy hét múlva. Hamburgban. Aztán meg jön minden magától.
-Ühüm... -Tom lehajtotta a fejét.

Tökéletes csönd telepedett az ikrek közé. Mindketten gondolkodtak: hogyan tovább?
Ha már minden biztos,és valóban Billé a gyerek akkor valahogyan el kell mondani Simonenak,Gordonnak,Gustavnak és persze Georgnak. Az lesz még nagy játék! Játék a tűzzel... 

-Hali, faszikáim! -hangzott egy vidám hang a hátuk mögül. Az ikrek gyorsan eloltották a cigijüket és az igencsak szórakozott Dominicra meredtek. Pont most? Nee! 
-Na mi van? Miért vagytok ilyen halál képűek? Hiszen buli vaaaan! -összecsapta a tenyerét és ugrott párat. -A csajok mindjárt készen állnak.
Don alig mondta ki már is egy pár magassarkú tipegését lehetett hallani,majd feltűnt Emma.
-Hahó! -mosolygott miközben nőiesen átlépte a küszöböt.
-Baby! -Bill összefonta a karjait a mellkasa előtt és kivillantotta 1000 wattos mosolyát.  -Olyan vagy,mint egy pornókirálynő. -lassan végigmérte Emma egész testét..

-Ahha. Szóval lógnak a melleim,táskásak a szemeim és ott lent egy kész roncs vagyok. -lassan oda lépkedett Billhez és az összefont karjaiba kapaszkodott.
-Tudod,hogy értettem. Te vagy a legjobb nő!
-Ahha. Tudom,hogy érted.És ez a szerencséd! -cicásan összeszűkítette a szemét és halványan felnevetett.

-Pedig valóban,olyan vagy,mint egy kurva. -morogta Dominic.
-Mi a fasz bajod van? -Em hisztérikusan ellökte magát Billtől és csípőre vágta a kezét.
-Az a bajom,hogy rá kellet jönnöm: egy kibaszott kurva vagy!
A lány szemei kikerekedtek és ajkai kissé szétnyíltak,majd gyorsan rándult egyet és ismét komoran nézett Dominicra.
-Te miért mondasz ilyet rólam?
- 1 hete az újságok csak azzal vannak tele tömve,hogy Billel szétmentetek. Játszottad a megtört szívet. Azzal az alcímmel,hogy Bill elment a búját vigasztalni Vegasba!
-Mi? Ez nem is így van! Igen is együtt vagyunk Billel! És nem Vegasban volt,hanem a Maldív-szigeteken! -tartott egy rövid hatás szünetet és Don arckifejezését figyelte. Aztán folytatta: -Még valami: nem játszottam a megtört szívet... A múlthéten eléggé ki voltam készülve. Nem volt arra is erőm,hogy mosolyogjak nekik.
-Amúgy....-szólt Bill. -... attól,hogy az újságok minden szart kitalálnak még nem kell elhinni és aszerint vélekedni. A magánéletünkhöz meg,komolyan semmi közöd! Szóval jobb,ha a szádra ülsz! 
Dominic zsebre vágta a kezeit és kissé lehajtotta a fejét. Megvárta ameddig Bill és Emma kimennek. Csak aztán nézett fel.

-Ez kemény volt. Mire kellett ez?Be vagy szívva,vagy lőve,baszd meg!? -Tom háttal neki dőlt az egyik oszlopnak és rágyújtott egy újabb szálra.
-Le akarom állítani Emmát.
-Ugyan miért?
-Pff... nehéz elmondani. -elővett ő is egy szálat és meggyújtotta. -Mióta tudom,hogy vannak olyan érzéseim nem kívánom Emma társaságát. Tudom,hogy elég fura ezt hallani azok után amik történtek... vele. De meg se tudom indokolni miért. Egyszerűen nem akarom őt soha többé látni. Csak úgy azt kezdem érezni,hogy egy vészfasz vagyok. Ami utálok lenni. De ez,csak megérzés. -hanyagul megvonta a vállát.
-Ugye tudod,hogy ezt vele  meg kell beszélned! Nem érdemli ezt. Főleg tőled nem! Nem éri meg tönkretenni egy barátságot ami ilyen jó és még üzleti szempontból is jól jönne. Don,ne legyél hülye!
-Nem tudom... Annyi minden van bennem. Most,hogy itt van Jenni is... Nem tudom,hogyan álljak Emma elé.
  -Először is kérj bocsánatot tőle. Az ő fajtája nehezen nyeli le    ha lekurvázzák. 
   -De...
   -Semmi de! Ahogy már mondtam: ő nem ezt érdemli! Ne       említsd egy lapon,olyan nőkkel akiknek egy lyukas garast      sem ér az életük. Ő egy életművész. Majd egyszer lesz    lehetőséged megismerni az igazi Emma Bloomot. Azt a  csodálatos nőt akit én és Bill látunk.
 Ezzel Tom eloltotta a cigarettáját és bement.


-Tooom! -kiáltott Jenni mikor meglátta a srácot. -Végre itt vagy! Csak te hiányoztál,hogy induljunk.
-Valóban? Don nem hiányzik?
Jenni gyorsan körbenézett a társaságon. -Huu,tényleg. Dominic....?
-Kint van. Szerintem beszélj vele.
-Miért?
-Majd elmeséli.
-Oké... Ha ennyire fontos.
-Hát eléggé... -Tom egy gyatra grimaszt vágott,majd az ikréhez fordult. -Hová menjünk?
-Mindenképpen a Kreuzbergre.
-Mehetnénk a Brandeburgi kapu környékére is. -Skyler. Mindenki kimeredt szemekkel nézett rá.
-Persze! A nagyiékkal lötyögni. Ilyenkor tömve van nyugdíjasokkal az egész környék. Bingóznak és kólát isznak,miközben elmondják,hogy milyen szar volt Berlinben anno... -Emma  lazán körbenézett a társaságon. -Más ellen vetés? -hatás szünet. -Szuper! Édes négyesben irány a Kreuzberg! Jenni,drágán,te pedig verj egy kis kultúrát Don fejébe, aztán írj! -félkézzel átölelte barátnőjét,majd a az ajtó felé biccentett. -Gyerünk!

Jenni nagyot sóhajtott. Hát akkor gyógyítsuk meg Dominicot... 
Hosszú léptekkel kiment a teraszra.
-Don,beszélnünk kell! -leült az egyik székbe és szúrós tekintettel a srácra nézett.
-Miről?
-Azt mondta Tom,hogy majd elmeséled. Hát halljam.
-Tom mondta?
-Ahha.
-Hát oké... -Don sóhajtott,majd belekezdett.

Emma próbált minél kevesebbet beszívni a grafit szagú levegőből,miközben Billhez bújt.
-Baj van kicsim? -suttogta neki Bill.
-Utálok metrózni...
-Gondoltam,hogy nem leszel oda az ötletért,de nincs kedvem vezetni.
-Mert egy paraszt vagy... -morogta,de Bill meg se hallotta a hangosbemondó recsegésétől.

Achtung!

Verboten rauchen im U- Bahn!

Attention!

No smoking in the metro area!

Tom morogva oltotta el a cigijét. -Mikor jön már az kurva vonat? -ahogy kimondta a szél végig fújt az alagúton,majd beszáguldott a metró.

Egy órányi zötykölődés után Emma végre bátran vett levegőt a mozgó lépcső legtetején amit a gyors,aluljárós éttermek szaga töltött be. Jobb,mint odalent... Fél óra alatt eljutottak volna A-ból B-be,de Bill eltévesztett két megállót. Emmát az ájulás kerülgette mikor Tom közölte vele,hogy vissza kell utazni. De végre ott voltak ahová időközben Jenni utasította őket. Mert Dominic szerint fasza hely..... Chh... Dominicnak a bűntudatban kellene fuldokolnia, nem pedig utasításokat osztogatnia. Beszarás! 

Bill pedig még mindég azon pörgött,hogy nem az ő hibája,hogy eltévesztette a megállót, hiszen Tom annyit pofázott neki.... Azokban a gyenge pillanatokban Tom legszívesebben kibelezte volna kedves kis öcsikéjét.

Valami kalandos kis út folyamán eljutottak arra jó kis helyre amit mr. Delux útba adott. Kerti party szerűségnek nézett ki. Mindenhol letisztult,modern,fehér bútorok sorakoztak. Bár-,dj-pult.
-Hangulatos. -motyogta Skyler. -Tipikus Dominic féle.
Mindannyian körbenéztek. A Dominic név hallatán mindenkit egy kisebb csalódási hullám tett kedvetlenné. Senkinek nem volt kedve a szokásos módon hülyülni. .....

-Utálom,hogy ilyen vagy! -morogta Jenni miközben ráállt a mozgólépcsőre. -A barátaid kinyalják a segged,te meg lazán hátba szúrod őket. Emma rohadtul nem ezt érdemli tőled! És ezzel nekem is fájdalmat okoztál! A legjobb barátnőmet szekálod te fasz! Ráadásul mind ezt Bill előtt. Tudod nagyon jól,hogy legszívesebben egy kanál vízben megfojtana, erre te még jobban hergeled! Meglásd' hülye gyerek; egyszer kihúzod nála a gyufát! -hátra fordult és nyomatékosan Don szemébe nézett.
-Most haragszol? -a srác lebiggyesztette a száját.
-Hallod! Nem! Tök jól vagyok,te hülye fasz!
-Szóval igen....
-Eleve a kérdésnek semmi értelme! Épp most sorolom el,hogy mekkora egy hülye,paraszt,disznó,fasz vagy erre ezzel állsz elő!
-De azért még lehet köztünk valami?
-Te komolyan beszélsz? Be vagy szívva vagy lőve?
-Szóval...nem.
-Beletrafáltál! Annak örülj,hogy egyáltalán eljövök veled metrózgatni meg bulizni. Egyáltalán kinek a rohadt nagy ötlete volt tömeg közlekedjünk?
-Nem az enyém!
Beszáguldott a metró hatalmas robajjal. Az emberek mind összetömörültek és beszálltak. Mind fiatalok voltak. Az éjszakai csúcs járat. 

A következő megállóban egy idős néni szállt fel. Minden hely foglalt volt... Jenni megköszörülte a torkát és Dominicra nézett. -Mi van? -válaszolt flegmán. A lány a néni felé bökött,de Don észre se vette. Jenni felállt és lassan megérintette a néni karját. -Le tetszik ülni?
-Igen! Persze. Nagyon köszönöm drágaságom!
Jenni kivillantotta fogpaszta reklámba illő mosolyát,majd a kapaszkodón Don fölé tornyosult. -Pofátlan majom!
A szerelvény megállt. Don szeretett volna felállni,de Jenni a térdeire támaszkodott. -Hey!
-Bocsi,drágám! -adott egy futó csókot a srác ajkára és kisétált. Delux úr felpattant,de az ajtó pont abban a szent pillanatban becsapódott. Jenni az üvegre tapasztotta szájfényes ajakit,majd búcsút intett és elindult felfelé.