89.rész what the fuck?

Helló evribádi! 2 hét kemény szenvedés és szárnyalás után megérkezett az új rész :) Így visszaolvasva minden nagyon izgalmasnak néz ki. Szeretem kifejezetten jó lett. Remélem ti is úgy gondoljátok. Jó szórakozást! 
Még valami: 
Follow meee:   http://bitchnaughty.tumblr.com/

                     
A reggel túl gyorsan érte el Hamburg népességét köztük engem is. Kimásztam a kényelmes,meleg ágyból és lecsoszogtam a konyhába. Az ikrek kómás feje fogadott,miközben kávét szürcsöltek.

-Sziasztok! -csoszogtam beljebb. Bill csak biccentett egyet,de Tom nem érte be ennyivel: -Te is jössz kondizni? Jön Dominic és Jenni is.
-Végül is mehetek... Régen láttam már őket és egy kis edzés se ártana.
-Szuper! -össze csapta a tenyerét. -Már csak az angyalkámat kell befűznöm. -eszeveszett fénysebességgel húzta le a kávéját és rohant fel az emeletre.
-Egy órája basztat ezzel a kondizással. -motyogta Bill.
-Jézusom... Zsír cicije nőtt,hogy ennyire be van buzdulva?
-Pfff...Vagy Skyler panaszkodott,hogy nem bírja megmarkolni a farkát. -a zsebéhez nyúlt és előhalászta a telefonját. Úgy rezgett a kezében,mint valami állat. Sms. Bill mosolygott miközben olvasta. Mi a szar?
Fel állt és átment a nappaliba. Én meg ott maradtam tök egyedül a konyhába. Elég sokáig csak pislogtam utána,mert valahogy még mindég nem bírtam felfogni épp ésszel,hogy csak úgy ott hagyott. Vele akartam reggelizni vagy valami olyasmi,de úgy tűnik marad a kutya meg a macska...

Bill nagyon jól elszórakozott az sms-kel. Úgy különösebben nem zavart csak furcsának találtam. Saját bevallása szerint utál sms-ni, most meg egy órája csak pötyög. Az alatt az idő alatt már az is megfordult a fejemben,hogy valamelyik kurvájával dumál vagy valamilyen bérgyilkossal,hogy hogyan tegyen el láb alól. Igen! Ennyire unatkoztam!!! 10 percenként mászkáltam a konyhából a nappaliba és próbáltam kilesni mit irkál olyan buzgón. Valahogy feleslegesnek éreztem a sok kémes filmet. Nyaktörő mutatványokkal próbáltam megnézni,de nem ment,mert mire új pozícióba helyezkedtem ő addigra egy egészen más testhelyzetet vett fel. Utolsó próbálkozásom a zongora volt. Ki a szart érdekelt a kemény 3 méter távolság? Engem nem! Király vagyok,hero vagyok! Csak,hogy nem szerepelt a számításaimban,hogy a zongora billentyűi megszólalnak. Magamban elmorogtam egy aztakurvaéletbevalakibasszonszájba -így egybe.
Bill egy nyaktörő mozdulattal megfordult és rám nézett. -Te mi a szart csinálsz?
-Takarítok. -vágtam rá. -És hát elég poros ez a zongora.
Bill elnézegette a zongorát ami akárhogy nézte nem volt poros... Olyan szépen csillogott,én meg olyan szépen pirultam négykézláb a tetején. Úgy döntöttem nem égetem magam tovább és lemászom. Úgy gondoltam felülök és majd utána leugrok. Oohh.. Meg egy nagy lószart!! A bal lábam beakadt a billentyű szegélybe és akkora hasast vágtam,hogy az egész ház hallotta a sikításomat.
-Baszd meg! -állt fel Bill,mikor kitört belőle a röhögés. -És pont felvettem!
-Huhu! De szuper! Most már bárki láthatja Emma Bloom,hogy bukik pofára a zongora tetejéről. Majd kiírjuk DVD-re és feltesszük a YouTube-ra is. Had röhögjön rajtam az egész Világ! -lassan felkeltem és az oldalamra tettem a kezem.
Bill nagy nehezen kiszenvedte magát a nevetésből és végre vette a fáradságot,hogy odajöjjön hozzám. Lazán visszatett a zongorára. Lehúzta a pólómat és szemügyre vette az oldalamat.
-Uuuh. Ez holnapra nagyon belilul. -az egyik ujjával megnyomta mire felszisszentem. Kárpótlásul adott rá egy puszit. Nagyszerű ötletem támadt!
-Baby...-kikapcsoltam a melltartómat és messzire eldobtam és végig simítottam a melleimen. -...ha azt mondom itt fáj akkor mit csinálsz?
-Ezt...-ráhajolt és már el is tűnt a szájában a mellbimbóm. Ez már erősen súrolta az előjáték fogalmát és  rohadtul élveztem. És azt is ami utána jött. Elég nehéz elhinni,de még is igaz! Egy zongora tetején csináltuk! Oooh yeah! Na jó inkább csak zongorát segítségül véve dugtunk,de akkor is ott volt az a kibaszott zongora!!
A délelőtt többi részét is vad szeretkezéssel töltöttük,de ezeket már a hálószobában műveltük. Minden elfojtott vágyunkat kiéltük és már ordítottunk az élvezettől.Komolyan,mint akik már egy éve nem szexeltek... 

Délben fáradtan csattogtam le a földszintre egy  fekete sport táskával. Mindkettőnk edző cuccai benne voltak. Ez alatt néhány törölközőt és vízzel teli flakont értek. A ruháink már rajtunk voltak. Bill iszonyat szexi volt benne. Egy fekete Addidas nadrág és trikó volt rajta.Meg valami drága sport cipő. Ez tipikus Bill,hogy még egy laza kondizásból is divat ügyet csinál. De legalább nem kente ki magát egy kiló sminkel....
És annak ellenére,hogy fekete háromnegyedes cica nadrág és rózsaszín trikó volt rajtam, még mindég ő volt a szexibb! Bazdmeg!
-Mehetünk baba? -megpaskolta a fenekemet.Közben leakasztotta a kocsi kulcsot.
-Ühüm.
Bill leakasztotta a kulcsokat és már kocogott is a kocsihoz. Velem ellentétben ő teljesen fel volt dobva. Lehet ez a non stop dugás teszi,de én kitikkadtam,mint az angol beteg. Bill félve rám nézett mikor beültem mellé. -Minden oké?
-Ahha. Csak kicsit nyomi vagyok.
-Nyomi...-Bill nevetve kanyarodott ki a főútra.

-Helló! -kiabált át Bill az egész parkolón a bátyjának. Tom után jött az egész csapat: Dominic,Skyler és Jenni.
-Emma! -Don azonnal a nyakamba ugrott. -Ezer éve nem láttalak kicsi lány!
-Jah. Én is téged!
-Nézd már kit hoztam magammal! -elengedett és odahúzta Jennit. Tőle is kaptam egy nagy ölelést és egy puszit.
-Lányok ne már! -pufogott Tom. -Kondira fel! Szájra később is tudtok edzeni. Mondjuk este az ágyban. -kajánul kacsintott mire csak Jenniből kitört a nevetés. Szopásra szakosodott...
Elég jól elkondizgattunk ott. Skyler,Jenni és én. Mester hármas! 
Épp a futó padon szenvedtünk mikor Don berobbant közénk: -Csajok! Az előbb beszéltem az ikrekkel. Bill nem,de Tom fel jön velem Berlinbe. Nagy bulik lesznek a jövő héten. A legnagyobb arcok szervezik. Lesz rocker party -Skyra nézett aztán rám. -És Sebastian is ott lesz.
-Miért csak Tom jön? Bill miért nem? -kérdezte Jenni.
-Nyaralni megy...-elhúztam a számat.
-Te nem?
-Nem. Rengeteg dolgom van és nem fér bele egy Maldív szigeteki nyaralás.
-Basszus,de szemét. Képes itt hagyni tök egyedül?
-Arra se lesz időm,hogy hiányoljam őt. -erőltetetten felnevettem. -Egyébként sem lenne időnk most egymásra.
-Zavar?
-Igen. De túléltem már 4 hónapos turnékat is. Egyszóval nem érdekel és téma lezárva!
-Oké...-Jenni értetlenül nézett rám. -De azért Berlinbe eljössz?
-Szerintem csak a hétvégén.
-Ne csináld már!
-Ott lesz Skyler. Legalább összeismerkedtek.
Jenni alaposan körbe nézett,hogy nehogy valaki más is hallja. -Annyira más,mint én. Nem akarom őt megismerni. Elvégre csak Tom nője....
-Ez kicsit olyan, mintha rólam  Bill nője megszólításokkal beszélnél.
-Te más vagy! Veled már lassan olyanok vagyunk,mint a házasok.
-Amúgy kajakra. -nevettem. -Egyedül azt sajnálom,hogy nincs kukid és nem tudunk dugni.
-Megoldjuk.... Elmegyünk egy sex shop-ba és bevásárolunk.
Megráztam a fejem. Jézusom! Jó hogy nem pornó filmet nem akarunk már forgatni. 
-Emma! -hallottam a nevemet a hátam mögül. Leállítottam a futó gépet és megfordultam. Bill volt az.
-Mondjad édes. -átkaroltam a nyakát.
-Most hívtak a stúdióból. Be kell mennem. Nem tart sokáig. Mire végzel már kint foglak várni. Oké?
-Oké...
-Szia baba! -adott egy csókot és már el is viharozott. Egy darabig csak pislogtam aztán Jennire néztem aki időközben mellém állt.
-Az a szájba baszott stúdió...-morogtam. Durcásan a vállamra dobtam a törölközőt és elhagytam a termet. Leszarom az egész kondizást! 

Bill végig szaladt a stúdió folyosóin. Bekopogott David irodájába.
-Gyere! -hangzott a válasz.
-Helló David! Mi a helyzet....? -lefagyott. Pinky ott ült keresztbe tett lábakkal. Ez meg mi a szart keres itt? 
-Ülj le! -utasította a menedzser.
-Baj van?
-Még kérdezed? -David ingerülten rácsapott az asztalra. -Legszívesebben letépném a pöcsödet baszd meg! Az egész bandával nincs annyi bajom,mint veled! Megbékéltem azzal,hogy Tom és Georg összevissza dugják a farkukat,de,hogy már te is kezded! Mi jön még? Gustav luxus prostikkal fog flangálni a moziban?
-Ezt nem értem...-a fiú lebiggyesztette az ajkait.
-Vak vagy? Nézd már meg ki a szar ül ott! Nem ismered?
-De ismerem. Ő Pinky. Épp ezért nem vágom. Lerágott csont az egész ügy.
-Nem! Kisapám, ez éppen aktuális. -a nő felé fordult. -Avasd be ezt az áldott hülyét,kérlek! -undorodva húzta el a száját.
-Bill...-kezdte fojtott hangon. -Az a helyzet,hogy...hogy...én...terhes vagyok. Pont ezen a napon 8 hónapos.És te vagy az apa. -kisimította laza ruháját,hogy Billnek látható legyen minden. A srác csak nagyokat pislogott. Nem tudott szóhoz jutni. 20 évesen nem minden karrierje csúcsán álló srácnak ez az álma!
-Én vagyok az apa? De az lehetetlen! Védekeztem!
-Hát öcsi egy ficánka még is bejutott. -David leült a kerekes bőrszékébe és a tollat kezdte csavargatni. -Noss,Bill mit akarsz most csinálni?
-Hogy,hogy mit akarok csinálni? Te vagy a menedzser neked kell...
-Ebből nem rángatlak ki! Nem is tudnálak! -kontrázott.
-Ugyan miért nem?
-Te felfogod ezt az egészet? Itt már egy másik életről van szó! Az a gyerek nem tehet semmiről!
-Nem is okoltam!
-Rendben.
Bill Pinkyre pillantott. Nem is a nőre csak a növekvő pocakjára. El se merte hinni,hogy a picur aki a lányban növekszik tőle van... Miért pont tőle? Tegnap éjszaka nem hitte,hogy valahol Hamburgban a gyermeke anyja mászkál és az nem Emma! Úristen!  
-Bassza meg...-nyögte megsemmisülve.
-Bill...-szólalt meg Pinky. -Én nagyon szeretném,ha a bébi ismerné az apját. Meg akarok neki adni mindent. Nem akarok,hogy hiányt szenvedjen bármiben is,főleg szeretetben.
-Persze,persze. Én is ezt szeretném. Az számít amit,te és ő akartok. De minden esetre nem szeretném,ha kitudódna! -nyomatékosan hangsúlyozta,hogy Pinky felfogja a szavai súlyát. -Senki nem tudhat róla!
-Oké...-David előrehajolt. -Szerintem is az a legokosabb,ha egy darabig senki nem tud róla. Ha pedig megszületik a picur csináltatunk egy apasági tesztet.
-Hogy mi? Nem hisztek nekem? -Pinky kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Figyelj! Ha nem vetted volna észre akkor Bill egy szuper sztár és az ő esetében nem lehetünk biztosak abban,hogy valóban tőle vagy terhes,főleg,hogy azt mondja védekezett is. És egy hibás gumi esélye 1 a millióhoz. Ezért ragaszkodom az apaságihoz és gondolom Bill is.
Bill bólogatott aztán felállt: -Más valami?
-Semmi. Mehettek. -David az ajtó felé intett. Bill azonnal kiviharzott. Végig trappolt a hosszú folyosókon és már a parkolón lépkedett végig mikor Pinky utol érte. -Bill! -kiáltotta az ajtó félfának támaszkodva. 8 hónapos terhesen ez a maraton futás egy énekes után elég kimerítő. 
-Mit akarsz? -Bill ingerülten pördült meg. Beletúrt a zsebébe és elővett egy szál cigit és öngyújtót. Mire a terhes lány odaért már vígan rágyújtott.
-Komolyan csak így elmész?
-Basszdmeg! Mit vársz tőlem? Mire túlteszem magam a galibákon amit okozták ideállítasz azzal,hogy helló. Képzeld terhes vagyok! Szerinted röpködnöm kellene az örömtől? Hol élsz? Disney Land-ben? Rohadtul nem érdekel a kölyök és te meg főleg!
-A gyerekedről van szó!
-És miből tudjam fixre,hogy az ott...-mutogatott a nő pocakjára. -...tőlem van? Elvégre te még mindég csak egy kurva vagy aki néhány nemi betegség mellé összeszed egy gyereket is. -mélyen beleszívott a cigarettába és kifújta az ég felé.
-Egy kibaszott bunkó vagy! Azt hiszed te olyan szent vagy? A te faszodból csöpögött ki szóval te is ugyanúgy hibás vagy,mint én! És szeretném,ha komolyan vennéd ezt az egészet! Engem megváltoztatott a terhesség. Felnőttem a feladathoz. De te vajon beleillesz egy ideális apa képébe?
-Attól,hogy felszedtél néhány kilót és megváltozott a hormonháztartásod még nem lettél felnőtt! -hátat fordított és elindult a kocsija felé. Dühösen bevágta maga után az ajtót,kiparkolt és elhajtott. Magányra vágyott. Olyan helyen akart lenni ahol leülhet és gondolkozhat a múlton, jelenen és jövőn. A kikötő! 

Hiába vártam Billre nem jött. Órák óta vártam rá,hogy majd értem jön -mert történetesen úgy ígérte meg-,de nem jött. Hiába hívtam nem vette fel és az sms-re se reagált. Elnyelte őt a föld? Nem maradt más választásom hívtam egy taxit. Valami nagyon elbaszott ember lehetett,mert vagy háromszor eltévesztette a címet. A rakpartnál meguntam az össze vissza kalimpálást és inkább kiszálltam. Sport táskával a vállamon mászkáltam fel alá a véget nem érő úton. Lövésem se volt hogyan fogom hazajutni. Sehol nem éreztem ismerősnek a környéket. Mire ötödszörre mentem el elhagyatott sétány mellet feltűnt valami. Nem az a huuu,de nyomra vezető dolog,de még is megütötte a figyelmemet. Egy autó volt. Méghozzá egy fekete BMW 645-ös. Esküszöm az életemre mintha Bill kocsija lenne. Nem a márka és modell szám miatt,mert ezer egy lehet ilyen Hamburgban. Hanem a női megérzésem miatt. Lehet csak bemeséltem magamnak ezt az egész női megérzés dolgot,de még is csak egy biztos pont amire lehet támaszkodni a nehéz időkben.
Hallgattam arra hülye megérzésre és utána néztem. Először körbejártam a kocsit,mint a nagy nyomozós filmekben aztán megnéztem a rendszám táblát. Feleslegesen. Lövésem se volt mi Bill rendszáma. Tomét,Skylerét és a sajátomat tudom,de pont az övét nem! Szívás felsőfokon.
Körbe kémleltem,mint ahogy a biztonsági őrök szoktak a plázában. Hehe,már csak a gumi bot hiányzik,meg valami macsó ruha és én leszek a hamburgi BMW-k őrzőszeme!
Utoljára körbe pásztáztam a tájat mikor megpillantottam az eddig azonosítatlan fekete alakot a távolban. Hunyorítottam,feszítettem,de sehogyan nem láttam pontosan. Közelebb kellett mennem. Óvatosan közelítettem mire kikörvonalazódott az alakja. Éppen ült a füvön és cigarettát szívott. Fekete haja volt és iszonyat szexi teste. Ez Bill! 
Pár lépésre tőle megálltam. Nem tűnt fel neki,hogy ott állok ezért megköszörültem a torkomat. Kikapta a szájából a bagót és fölnézett,de nem állt fel. -Baba! Hogy kerülsz te ide?
Ledobtam a táskát és török ülésben leültem mellé. -Órák óta bezárt a kondi terem és én vártam rád. Aztán meguntam; taxit hívtam. Valami barom volt,mert ezerszer eltévesztette a címet és végül valahol a környéken kiszálltam. Egy órája itt bolyongok,mert nem találok ki. Aztán megláttam a kocsidat a parkolóban,de nem voltam benne biztos és valahogyan megláttalak.
-Basszus. -nyögte. -Baby,ne haragudj! Teljesen kiment a fejemből,mert az a sok szarság...
-Ahha...szarságok. Baj van?
-Nem...vagyis igen,de megoldom. Semmi probléma,mert megoldom. Valahogyan. Még nem tudom,hogyan,de megoldom. -elnyomta a csikket és újat gyújtott. -Csak attól félek elveszítlek....-nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
-Kicsim... -közelebb bújtam. -Nem veszítesz el. Én örökre itt leszek veled. Bármi történik,minket nem választ szét semmi/senki.  ,,Mi nem hirdettük fennen hangos szóval. Csak Te és én holtmiglan. Mi megpróbáltunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni." Emlékszel erre? Évekkel ezelőtt ezt nekem írtad.

Bill bólintott, átölelt és erősen magához húzott. A nyakamon éreztem ahogy kifúja a levegőt és a szeméből már visszafoghatatlanul kezdenek előtörni a könnyek. Soha nem láttam még őt sírni és elég felkavaró volt érezni ahogy erősen kapaszkodik belém,miközben arcát a nyakamba temette és sírt. Egész teste remegett miközben próbálta visszafogni magát. Nem tudom mi kavarhatta föl ennyire,de nagyon komoly lehet,ha így kiborult tőle.
Pár perc után kezdett megnyugodni. A légzése lassult és egyenletes lett.Elengedett és lekezdte törölgetni az arcát. -Bocsi...Nem akarlak fárasztani a problémáimmal. Elég nagy szívás volt várakoznod a kondi terem előtt. Azt is miattam...
-Ugyan már! Tedd túl magad rajta és mond el nyugodtan mi a baj!
-Kicsim...-megfogta a kezem. -Én most nem érzem alkalmasnak. Sőt! Ez soha nem lesz alkalmas. És még nekem is idő kell ahhoz,hogy felfogjam az egész ... ügyet. Mert ez keresztbe húzta az életemet és lehet pokollá is teszi. Ezért nekem idő kell. Megérted?
-Megértem. És bármi legyen is a gond tudnod kell: jóban rosszban melletted vagyok!
-Akár a házasok... -halvány mosoly jelent meg sápadt arcán.
-Mint a boldog,összetartó,szerető házasok! -mélyen a szemébe néztem. -Szeretlek!
-Én is szeretlek. -közelebb hajolt és megcsókolt.
-Hazamegyünk? -suttogtam.
-Menjünk. -megfogta a kezem és feltápászkodott. Elég ingatagul állt meg. Ha nem fogom a kezét talán még el is esett volna. Körbe néztem és megláttam a whiskys üveget.
-Te ittál?
-Reméltem,hogy nem veszed észre...Amúgy meg csak kevés volt benne.
-Ahhh...mindegy. -beharaptam az alsó ajkamat és felvettem a táskát.
Hazafelé nem nagyon beszéltünk csak néhány kósza pillantást vettetünk egymás felé. Igaz fúrta az oldalamat,hogy vajon min akadt ki,de elhatároztam,hogy ameddig saját maga nem érez késztetést arra,hogy elmondja én nem zargatom vele. A következő pár napban biztosan kipihenni magát és átgondolja a dolgokat. Remélem.... 

Mikor hazaértünk -még csak be se léptünk a házba- Tom azonnal letámadott minket: -Hol az isten faszában voltatok? Nem vettétek fel a telefont se meg úgy semmi élet jelet nem adtatok magatokról! Nem gondoljátok,hogy vannak akik aggódnak értetek és szeretnék tudni hol csámborogtok már..-az órájára pillantott-... 4 órája?
-Elég hosszú...-sóhajtott Bill,miközben a hűtőhöz baktatott és kivet egy whiskit. Ránk nézett,hogy vajon tátott szájjal és gomb szemekkel nézünk-e rá. Eltalálta. Kettőnk közül senki nem szokott hozzá,hogy Bill lazán kihúz a hűtőből egy üveg piát és valamiféle engedélyre vagy inkább ellenzésre vár. Tom lenézett rám,hogy vajon teszek-e valami csípős megjegyzést vagy inkább befogom. Az utóbbi történt. Bill ezt úgy fogta fel,hogy valamiféle engedélyt kapott,de a meghívót senki nem fogadta el. Megrántotta a vállát és kisétált a teraszra. Letette magát az egyik sarokban lévő székre,előtúrta a cigijét és rágyújtott. Aztán kibontotta az üveget és öntött magának.
Még mindég Bill hűlt helyét néztem, Tom pedig engem. Furcsa élmény volt számára ikrét letörten elvonulni egy üveg alkohollal. Ez általában mr. Tom szokása volt amikor valaki felbaszta őt vagy csak egy kis magányra vágyik. Ha Billnek rossz kedve van megeszik egy nagy kiszerelésű Haribo-t és elmegy aludni vagy duzzogni.
-Wow! -nyögött Tom. -Ez meg mi volt?
-Nem tudom... -motyogtam a konyha pultnak támaszkodva.
-Hogy mondod?
-Nem tudom! Nem tudom mi a baja,mert nekem sem mondja el!
-Szeretnéd,ha beszélnék vele?
-Felesleges. Szerintem neked is ugyan azt mondaná,mint nekem.
-Mit mondott?
-Majd,ha eljön az ideje... blabla. -ellöktem magam a pulttól és ott hagytam Tomot egymagában. Nem volt kedvem hozzá. Alapvetően imádom Tom társaságát,de már hozzá se volt kedvem. Csak egy jó fürdőre és alvásra vágyra.

Tom kiment a teraszra. Elővett egy szál cigit,meggyújtotta és leült a testvére mellé. Fél szemmel Billre nézett. A srác nem nézett rá,csak nagyokat szívott a cigarettából és néha belekortyolt a whiskibe. Tom megköszörülte a torkát hátha az ikre erre felfigyel,de nem. Idegesen megbökte őt.
-Mi van?- fordult oda Bill.
-Ugyan ezt kérdezhetném én. -lepöckölte a hamut és mélyen Bill szemeibe nézett. -Szóval -hogy a szavaiddal éljek-, mi van?
-Miért nem tudtok leszállni rólam? Olyan nehéz felfogni,hogy egy kis magányra vágyom? Miért nem törődsz a saját problémáiddal?
-Mert nem vagyok egy utolsó pöcsfej aki hagyja a testvérét elrohadni a szarban! Szerintem még mindég ikrek vagyunk és szeretjük egymást.
-Ne forgasd ki a szavaimat! Tom én szeretlek! De most egyedül akarok lenni,hogy átgondoljam a dolgokat. Mert most már nem csak az én életemről van szó,hanem azokéról is akik a közvetlen környezetemben élnek. Köztük a te életedről is! Ha most ezt elbaszom egész hátralévő életemben bánni fogom.
-Oké.... Akkor most te érts meg valamit: egyedül nem fogom megváltani a Világot! Csak mert tini lányok ezrei hevernek a lábad előtt és néha pár papírt alá kell írnod még nem vagy képes megoldani egy komolyabb problémát! Főleg,ha elmenekülsz a segítség elől! Komolyan lövésem sincs mi a szar bajod van,de ha így kiborultál miatta akkor biztos nem csak egy köröm törés. Én csak segíteni szeretnék,hogy könnyebb legyen és bölcs döntést tudj hozni! És hogy mondtad: életekről van szó köztük az én életemről is így jogom van tudni- Nem hozhatsz az életemről -se máséról- döntéseket a tudta nélkül. Világos?
-Világos...
-Cool. Akkor elmondod?
Bill mély levegőt vett. Meg akarta beszélni valakivel,de még is félt,hogy Tom mit szól. Hogy Pinkyről van szó az talán nem túlzottan izgatta Tomot,mert ő popcornnal a kezében rohangált Hamburgban,hogy lássa Emma,hogyan esik neki annak a senkiházinak. De az,hogy Pinky terhes...Agyfos!
Az énekes beleivott a whiskibe és lassan szaggatottan elkezdte: -Ma behívott David az irodájába. És ott volt Pinky. Bevallotta,hogy terhes és történetesen én vagyok az apa.
Tom ajkai elnyíltak egymástól,elsápadt és szemei kikerekedtek. -Te most komolyan beszélsz?
-Igen. Tudom,hogy elbasztam és most ez a büntetés.Vagy csak a Sors akarta így,de én nem vagyok kész. Az egészben az a legfurcsább,hogy védekeztem. Elszakadt a gumi vagy mi a franc?
-Lehet... Hanyadik hónapban van?
-8. És számoltam is és basszus pont kijön.
-Megbeszéltétek mi lesz?
-Igen. David úgy gondolja,hogy,ha megszületik a picur akkor csinálunk egy apaságit. Aztán,ha az enyém akkor fizetek gyerektartást és felveszem a nevemre.
-Bejelentitek a sajtónál?
-Nem. Titokban tartjuk. Nem szeretném,ha gyerekem úgy nőne fel,hogy az egész Világ velem azonosítsa.
-Ez olyan hétpecsétes titok?
-Mi?
-Úgy értem,hogy Emma nem tudhat róla,de anyu,se Gordon,se Georg és Gustav...
-Nem. Előbb utóbb elmondom Emmának. Anyuéknak meg akkor,ha mér minden biztos. A fiúk meg...jobb,ha nem tudnak róla.
-Oké...Majd megoldjuk.
-Nem Tom. Ezt nem lehet megoldani. Az a kicsike nem tehet róla,hogy ekkora hülye vagyok.
-Bill, ez puszta véletlen volt. Semmi sors humbuk meg ilyesmi. Megtörtént...
-Jah... -lehajtotta a fejét és megint új cigit gyújtott. -Bátyó... egyedül hagynál egy kicsit?
-Ahha. Kicsit felvidítom Emmát. Ráveszem,hogy béreljen fel valakit a papír munkára és jöjjön el velünk bulizni.
-Úgy is a bőre alatt is pénz van...De,kérlek! Ne szóld el magad....
-Nem fogom. Iker begyszó! -elnyomta a cigit és betrappolt a teraszról. Bill meg ott maradt közkívánatra egyedül. Egyedül a gondolataival. Helyesen cselekedett,hogy elmondta Tomnak? Vagy ez is egy kis lejtő lesz a szakadék felé ami felé a sorozatos rossz döntések fogják sodorni? Vajon egyszer rendbe jön minden?